A nyári délvidéki és a nyárvégi albániai túrával Samu és a STIHL klasszikus gépeinek hasonlóságát akartam megmutatni. Azt, hogy ezek az öreg masinák nemzedékekre lettek tervezve, elnyűhetetlenek, s nem véletlenül váltak ikonná a maguk területén.

Közel hatezer kilométert kalandoztunk Samuval, hol hegyvidéki szerpentineken, hol tavak és patakok kavicsos medrében, hol homokos terepen, földúton, vagy sziklák között, hol pedig autópályán. Szeretem, hogy kemény. Hogy kenyérszervóval működik. 😀 Hogy oda kell tenned magad, hogy még tudni kell vezetni. 😀

Ezért is értettem meg tökéletesen mindazokat, akik az őszi országjárás során szinte fanatikusan emlegették ezeréves STIHL csodamasináikat, a Contra-t, vagy épp a nullás sorozat legendás tagjait. A mai napig két-három rántásra indulnak, elképesztő a teherbírásuk, a teljesítményük és a megbízhatóságuk, akárcsak Samunak. Pedig némelyik egyidős velem. 😀

De az őszi roadshow azt is megmutatta, hogy hiába tud 120-al dögnehéz utánfutót rángatni Samu, az autópályák egysávosra szűkültek, s abban a pillanatban, hogy kilépsz a román kamionok és autószállítók erdejéből, máris olyan darálóba kerülsz, ami nem Samunak való. Semmi pénzért nem cserélném le Samut, ahogy a STIHL tulajdonosok sem válnának meg jól bevált masináiktól. De olyan mértékben változott meg körülöttünk minden, hogy muszáj fejleszteni.

Az a jó, hogy mind Samu, mind pedig a STIHL esetében időtálló alapokra épülhet az innováció.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.