Miután megadta a módját a seregben, mi más is következhetett volna az életében, mint egy rendkívül elegáns és impozáns nagyváros, azon belül is egy császár(i) hely?
Na, de most komolyan! Még a katonatörténeteiben is van valami finom elegancia, a mások szolgálata még a csibészségben is, és egyfajta úri humor. (Oké, nem írtunk le mindent!)
Eddigi történeteiből láthatjuk, hogy kifinomult stílusát a legkülönfélébb helyeken és körülmények között is kamatoztatni tudta már gyermekkorában és fiatal felnőttként is.
De Csobota-Kis Árpád személyiségéhez és ahhoz, ahogyan a vendéglátásról gondolkodik, és ahogyan az a szívében él, szerintünk az a világ illik a legjobban, amibe ezután csöppent.
Mire leszereltem a seregből, addigra édesanyámék előkészítettek egy ausztriai munkalehetőséget. Szerették volna, ha szintet lépek a szakma tanulásában, és elsajátítok egy másfajta szemléletmódot.
Így hát kisfelszolgáló, ’Commis de rang’ lettem Ferenc József császár korábbi vendégházában, amely már akkoriban is egy 5 csillagos és 500 szobás fényűző szálloda volt.
A Parkhotel Schönbrunn, a 18. században épült schönbrunni kastély szomszédságában.
Többszörösen is szerencsém volt, hogy nem a csoportra kerültem, hanem az à la carte-ra, a Jägerstüberlbe, azaz a vadászétterembe.
Egyrészről megúsztam az ezer fős reggeliket és hasonlókat, másrészről csodás szakmai dolgokat csinálhattunk. Flambíroztunk, trancsíroztunk, filéztünk halakat, és egészben sütöttünk a vendég előtt…
Szakmailag egy nagyon szép időszak volt, rengeteg tanulással.
Aztán óriási szerencsém volt, mert kiderült, hogy az egyik főiskolás osztálytársam Bécsben, egy új építésű, magyar tulajdonú és magyar vezetésű szállodában volt az igazgatónak a titkárnője.
Nem tudom, hogy hogyan, de Ildikó valahogy megtalált és megkérdezte, hogy van-e kedvem átjönni. Hát hogy ne lett volna!
Úgyhogy a Parkhotel Schönbrunn után átmentem a Pannonia Hotel Internationalba, a Westbahnhof pályaudvarral szemben, a Mariahilfer Straße kezdetén.
Ott is az éttermi vonalon, rengeteg magyar kollégával kezdtünk el dolgozni.
Időközben a Pannonia láncot megvette az Accor csoport (Novotel, Mercure, Sofitel, Ibis) és ezáltal ezt a szállodát is.
10 évet szolgáltam ott, ám egy hónappal a 10 éves évfordulóm előtt, amellyel magasabb státusz, több pénz, nagyobb végkielégítés, meg több jog járt volna, elbocsátottak.
Ha jól tudom, akkor ezt követően ismét egy császár(i) hely következett…
Badenbe hívott az egyik ismerősöm. Ez Bécstől délre található, és nem tévesztendő össze a németországi Baden-Badennel.
Baden bei Wien a pontos neve, és I. Ferenc osztrák császárnak volt a kedvelt üdülőhelye. Van ott egy rómaiak által alapított fürdő, illetve Európa legnagyobb és legszebb kaszinója.
És egyébként egy fantasztikus város, gyönyörű, csodálatos, ajánlom mindenkinek, nézzék meg! Hihetetlen gyönyörű kisváros.
A Nemetz család tulajdonában volt akkoriban két szálloda, meg van is még, ha jól tudom…
Egy modernebb stílusú parkhotel, meg egy tradicionális kastélyépület, a Herzoghof. Mind a kettő szemben a kaszinóval, a gyönyörű, hatalmas badeni parknak a két oldalán.
Baden meleg vizű, kénes forrásait már a rómaiak is felfedezték. A Claudius római császár idején (Kr. u. 41–54) itt alapított település az Aquae (magyarul: fürdők) nevet kapta, ami mutatja, hogy már akkor is jelentős szerepet töltött be a gyógyfürdő. 869-ben a várost Padunként említik. A városi címet 1480-ban kapta. 1488-ban Aragóniai Beatrix magyar királyné ide érkezett, hogy meddőségét gyógyíttassa. I. Ferenc osztrák császár 1796–1834 között minden nyarat Badenben töltött és felépíttette nyári rezidenciáját.
Itt lettem először éttermi vezetőhelyettes, majd éttermi vezető.
Már a császár korában is a felsőbb osztályok kedvelt üdülőhelye volt Baden, de az én időmben is igazi hölgyek és urak jártak ide. Olyan hangulata volt akkoriban a városnak, mint hogy ha visszamentünk volna 100 évet az időben. Fantasztikus volt.
Remélem, hogy ez még mindig megmaradt…
Kifürkésztük, megismertük és megjegyeztük a hölgyek és urak különféle szokásait, igényeit. Hány cukorral issza a kávét, hideg legyen-e a kávé mellé szervírozott víz, milyen süteményt szeret, milyen magazinokat szeret olvasni…
Igen, ez még mindig az az időszak, amikor az internet ugyan azért már bent volt, de ezek a hölgyek és urak nem elsősorban internetet néztek, hanem magazinokat, napilapokat. Be volt készítve az általuk kedvelt sajtó.
Áh! Csodás világ.
Nyáron minden délután ötkor a badeni parkban klasszikus óriászenekari nagykoncert, a vendégek százával népesítették be a vendéglátóhelyek teraszait, és megteltek a park padjai.
Fantasztikus időszak volt. Csodaszép dolgokat éltem meg így a vendéglátás terén.
Ez meddig tartott?
Négy évig.
2004-ben jöttem haza.
Mit hoztál onnan?
Két dolgot mindenképpen.
Az egyik a vendégek és a szakma szeretete, valamint a munka becsülete, a másik pedig az összefogás.
Akármilyen pártállásúak, vagy érzelműek, amikor az országról van szó, a fejlődésről, fejlesztésről, akkor mindig összezárnak, együttműködnek.
Ekkorra már több időt töltöttél a szakmában kint, mint itthon. A szakma szeretete, meg a vendég szeretete mégis itthon, vagy sokkal inkább már kint alapozódott, illetve erősödött meg, vált teljessé?
Már itthon is megvolt bennem egy nagyon lelkes, szolgáltató gondolkodásmódú, jóra törekvő, vendégélményt adni akaró emberke. De magát azt a profi, minden elemében ezt támogató, ezt segítő magatartást kint tapasztaltam meg, ott sajátítottam el.
