Azért is szeretem ezt az országjárást Csobota-Kis Árpád hotelmentorral és Vadász Péterrel, a Peter’s Textil tulajdonosával, mert talán azoknak is adhatunk, akik már jártak azokon a helyeken melyeket mi is felkeresünk – és szándékaink szerint azoknak is, akik akár még csak nem is hallottak róluk.
Akik már jártak egy-egy helyszínen, azoknak nem csupán az emlékeit segíthetjük felidézni, de talán egy más, számukra új arcát is megmutathatjuk a helynek éppúgy, mint a házigazdáknak.
Nekem persze szinte minden új és varázslatos, hiszen eddig nem voltam egy nagy utazó, így én a gyermek ártatlanságával csodálkozom rá majdnem mindenre.
Mátraházát is csak az Öreg néne őzikéjéből ismerem, amit rongyosra néztem diafilmen gyermekkoromban.
De amikor Balogh Zoltánnak, az Olympus Mintabolt vezetőjének megemlítettem, hogy az egyik első podcast Hoffmann Henrikkel, a Hotel Residence Ózon superior tulajdonos családjának egyik tagjával lesz, akkor lelkesen mesélte, hogy mennyire szeretik ezt a helyet, és milyen sokat jártak ide, úgyhogy alig várja az adást.
Zoltán pontosan arról a lelkes és örömteli várakozásról adott tanúbizonyságot, melyet jó lenne mindenkiben felébreszteni, hiszen akkor teljesülhet utazásunk célja, hogy élményt adhassunk ezekkel a beszámolókkal.
Már a sorompóhoz fordulva látszik, hogy egy gigantikus építkezés kellős közepébe csöppenünk. Átesünk a kötelező ellenőrzésen, majd megpróbálunk magabiztosságot tükrözve parkolót találni a rendezett káoszban.
Persze az is lehet, hogy csak én vagyok ennyire elveszett, mert Péter tényleg a legnagyobb rutinnal helyezkedik a munkagépek, raklapos és ömlesztett építőanyagok, égig érő daruk, valamint a hangyaként szorgoskodó munkások erdejében az autóval.
Azért persze lehet, hogy ő is elmormol egy imát magában, amikor egy hatalmas, nyerges kamion kezd tolatni felénk utcahossznyi vontatmányával egy olyan szűk sávban, ahol egyetlen kis megbillenés is elég a hepehupás talajon, hogy nekicsapódjon az oldalával bárminek.
Még fel sem ocsúdunk a sokkból, amikor megérkezik Henrik. Kézfogásának lendületétől még megyek két-három métert hegynek felfelé.
Álló helyzetből.
Gyorsan kiderül, hogy nem az „alkalomhoz illően” öltöztünk. Ami a lábbelit illeti, egészen biztosan nem.
Az irodának és egyéb felvonulási helyiségeknek otthont adó konténereket félderékon rendezték be, nekem mégis úgy tűnik, hogy minimum az Everest csúcsát indulunk meghódítani.
A rozsdamentes acéllépcső sárfogóiba kapaszkodnak elcsüggedt talpaim, ahogy kaptatunk a konténerre helyezett konténerbe, az emeletre.
Innen kiválóan rálátni az építkezés egészére. Felfelé a luxus apartmanok irányába, oldalra a megújuló szálloda épületére, és lefelé a dolgozók lakhatását biztosító épületre is.
Tényleg olyan az egész, mint egy nagyra nőtt hangyaboly. Daruk forgolódnak mindenfelé, szorgos munkások sürgölődnek, amerre a szem ellát.
Henrik az átmeneti körülmények ellenére is vérbeli házigazda, igazán nem lehet panaszunk.
Szinte még ki sem teszem a hangfelvevőt, máris olyan one man show részeseivé válunk, hogy csak pislogunk. Henrik lendülete kifogyhatatlan.
Hallgassátok csak!
Ezt követően Henrik végigvisz bennünket a területen, megmutatva minden apró részletet. Lenyűgözve tapasztaljuk, hogy a Kékestető tényleg szinte mindenhonnan látható.
El is képzelem, ahogy az egyik apartman hatalmas üvegfelülete mögül bámulom a behavazott tájat, miközben a kandallóban ropog a tűz. Merthogy kandalló is beépítésre kerül ezekbe az épületekbe.
A szálloda olyan csúszdát kap, amely az épületből kilépve tesz egy kanyart, s miután megcsodáltuk belőle a Kékest a napfényben fürödve, a beltéri medencébe csobbanhatunk.
De, nem leplezünk le több csodát. S, bár még mindenképpen írunk majd erről a látogatásunkról, azt javasoljuk, hogy figyeljétek a nyitásról szóló híreket 2022-ben, és ha tehetitek, fedezzétek fel személyesen az újdonságokat a Hotel Ózon Residence superiorban!
Köszönjük szépen a Peter’s Textilnek, hogy eljuthatunk ezekre a fantasztikus helyekre, s megoszthatjuk veletek is mindezt!
Köszönjük továbbá az Olympus (OM System) és a Zarges támogatását!
