Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

A turizmussal azért foglalkozom, mert valójában a tájat akarom megvédeni

4 perc

Drexler Szilárd

l

Fotós, filmes, rendező, író, újságíró, kreatív stratéga

www.dszilard.com

Két tökéletes bemutatást olvastam eddig Drexler Szilárdról, még ha néha úgy is gondolom, hogy valójában kifürkészhetetlen. Az egyik a lélekhez szól, a másik a szellemhez.
A Medvesi Fotós Maratonon találkoztam vele először. Szégyenemre a személyes bemutatkozás valahogy talán az utolsó napra eshetett.
Azt úgy levettem menet közben, hogy ő ott valamiféle főszervező, de még a nevét is elvétettem, amikor először megszólítottam.
Hatalmas intelligenciájából fakadóan úgy simult el mindez, hogy a fentiek ellenére még nekem sem maradt kellemetlen emlék. Ezúton is köszönöm neki!
Innentől fogva követjük egymás életútját. S most, amikor a turizmus körül forog minden a magazin életében, folyamatosan ott motoszkálnak bennem a gondolatai az ökoturizmusról.
Fotós, filmes, rendező, író, újságíró, kreatív szakember, de elsősorban a tájban élő ember.
Kitalált, s megalkotott egy ökoturisztikai központot, kamerájával járja a hazai és külföldi tájakat, s megörökíti az ember és a természet kapcsolatát.
Van mit mondania…
A magunk szerény módján teret akarunk adni neki, s általa nektek is kinyitni egy másik világot.
Ezért vele is útjára indítunk egy podcast sorozatot. Addig is ismerkedjetek meg vele! A lélekhez szóló bemutatkozását itt olvashatjátok, a szellemhez szólót most bemásoljuk ide:
Az a teljes igazság, hogy hat éves koromban elraboltak az UFO-k és néhány szörnyű kísérlet után (infantilizmusom is innen ered) klónoztak, majd elengedtek. Na, a klónom tíz éve megszökött tőlük egy extra large intimbetét és egy gemkapocs segítségével. Nem, nem fogom leírni, én sem akarom többet hallani ezt a sztorit. Tíz évig a pincében rejtegettem a fickót, de már nagyon szeretett volna kijönni a fényre. Mivel nekem elegem van a hazai közéletből, politikából, mindenből, gondoltam cseréljünk. Így most én jelenleg Peruban dolgozok egy lámatelepen, az inszeminátor házban, klónom meg átvette a helyemet. Lehet, hogy már valakinek feltűnt. Soványabb, morgósabb barátságtalanabb. Karikásabbak a szemei és nehezebb felfogású. Fotózni sem tud. Rosszul hall, mert távolabb állnak a fülei, mint nekem. És még mennyi különbség van! Szóval, nincs semmi különös. Életmód váltásban vagyok, mert migrénes fejfájás gyötört évek óta és most minden OK! Nem, nem vagyok beteg, nem, nem… mindenki tegye ide a saját verzióját. Egyszerűen elhagytam a cukrot (jó, a mértéktelen csokizabálást) és még más dolgokat is, de a részleteket csak emelt díjas sms-ben vagyok hajlandó elárulni. (Ez a fotó egy különösen gyötrelmes, felzaklató nap után készült. A klónomról 🙂 ) Lásd: címlapfotó – a szerk.

Hamarosan jön tehát az első adás!
Érdemes követned bennünket a különböző felületeinken, hogy értesülhess róla.
HungaryCard

Ha te is ismersz olyan embert, akit méltónak találsz, hogy bemutassuk őt a magazinban, írj nekünk.

[gs-fb-comments]

További portrék

reneszánsz ember

reneszánsz ember

Maga tervez és valósít meg mindent. Ételt, fűszerkeveréket, food truck-et, vállalkozást. Lokodi Ákos egy rendkívül kreatív és sokoldalú alkotó. Egy igazi reneszánsz ember.

bővebben
Két hét múlva örökké

Két hét múlva örökké

Bármit hozott is az élet, azt méltósággal, szeretettel és elfogadással kezelték. Hibáztatás helyett mindig a megoldást keresték. Nem azt nézték mit vett el az élet, és akkor is mindig adtak, amikor nekik sem volt miből. Végül amit más kidobott, abból ők jövőt építettek.

bővebben
Fentről súgták

Fentről súgták

Ezen a helyen és ezekben az emberekben genetikailag kódolt a vendégszeretet. És a történet tanúsága szerint, a Lugast az égiek is vendégháznak szánták.

bővebben
Share This
%d bloggers like this: