Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Aki még a seregben is szállodát vezetett

6 perc

Csobota-Kis Árpád

l

szállodai szakértő

Nagyon visszafogott és csendes gyerek voltam.

Hál’ Istennek a szüleimtől és a nagyszüleimtől jó nevelést kaptam. Tehát volt gyerekszobám, megtanítottak késsel és villával enni, köszönni, hölgyeket tisztelni, megtanítottak, hogy mikor beszéljek és mikor maradjak csendben.

Kezdi történetének mesélését Csobota-Kis Árpád, akinek nehéz lenne igazán jó titulust találni, és persze nem is biztos, hogy rá kell aggatni bármit is. Az viszont biztos, hogy a neve fogalom a szállodaiparban és a rendezvényszervezésben. Beszélgetésünk nem meglepő módon épp egy szálloda felé vezető úton zajlik, melynek jelenleg is ő a menedzsere.

Volt egy nagyon kedves idős házaspár, akik a családunk barátai voltak. Jenci bácsi, a pár férfi tagja régebben szállodásként dolgozott Budapest csodás szállodáiban. Egy napon rám nézett és azt mondta a szüleimnek:

– Ez a gyerek erre termett!

Úgyhogy nagyjából 15 éves koromban eldőlt a sorsom. Hogy szállodás leszek, meg vendéglátós. Onnantól kezdve ez lett az irány.

Attól a perctől az volt a fókuszban, hogy a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára bejussak.

Az általános iskola után a szüleim kinézték az egyik legjobb, legnehezebb gimnáziumot, ami akkoriban Budapesten a II. Rákóczi Ferenc gimnázium volt.

Ha jól emlékszem, akkor a top ötben volt ez a gimnázium a főiskolára és egyetemre bejutók arányát tekintve.

Elképesztően kemény gimnázium volt. Mindenkit azonnal felvettek főiskolára vagy egyetemre.

Én voltam az egyedüli, aki csak előfelvételivel tudott bejutni.

…mosolyog.

Hétszeres túljelentkezés volt, és bár jók voltak az eredményeim, a szakközepeseket előnyben részesítették, mert nekik már volt gyakorlatuk.

Mondták, hogy jól van fiam, jók az eredményeid, de először menj el egy évet előfelvételisként dolgozni!

Hálát adok az Istennek, hogy akkor ez így alakult.

Egy szállodába kerültem ugyanis – mai nevén Ibis Budapest Citysouth Hotel – ahol megtanultam a szakma alapjait. Később aztán ebből éltem és építkeztem a főiskolán másfél-két évig.

A főiskola második évében én lettem a legjobb felszolgáló. Díjat is kaptam érte.

És tulajdonképpen már innen indult az elméleti tanulás, meg a gyakorlati helyeken való munka.

A fősuli alatt is volt egy féléves gyakorlat az Erzsébet Szállóban, illetve folyamatosan dolgoztam a hétvégéken is.

Mentem az akkor még létező dobogókői Nimród Szállodába, nyáron pedig lent voltam Siófokon a Delta Étteremben, ahol végigdolgoztam a teljes nyarat, hogy legyen pénzem a főiskola alatt egyáltalán élni…

Ezeket a munkákat úgy kell elképzelni, hogy az összes létező szállodai munkát megismerted és kipróbáltad az alapoktól kezdve? Tehát a felszolgálást, a konyhai munkát, mindent?

Konyhán leginkább az Erzsébet Szállós féléves gyakorlaton voltam. A többi helyen a konyhába csak be-beugrottam, de legfőképpen felszolgáltam.

Az Erzsébet Szállóban egyébként forgattak bennünket a különböző területeken. Ott szobát takarítottam, ágyaztam, konyhai munkát végeztem, felszolgáltam és voltam recepciós is. Végigmutogatták a területeket.

Azóta tanítom is a szakmát, és minden hallgatónak azt mondom, hogy lehetőség szerint minden egyes területét próbálja ki a szállodaiparnak és a vendéglátásnak.

A tavalyi év folyamán például egy balatoni szállodát vettünk át, …de ez a történet nagyjából 35 évet átugrik a kezdetekhez képest.

…mosolyog.

Nem baj, ha megerősíti a mondandódat, akkor jöhet!

Badacsonyban átvettünk egy szállodát június közepén, konkrétan nulla dolgozóval.

Mit lehet ilyenkor csinálni?

Zakó levesz, ingujj feltűr, és aztán sütöttem a reggeli rántottát a vendégeknek.

Utána elmosogattam az edényeket, WC-t pucoltam, ágyat húztam, ugyanazokat csináltam, mint amiket 35-40 évvel ezelőtt.

És egyre többször kell ezt csinálni ahogy most látom, mert a COVID-3 után egyáltalán nincs dolgozó a piacon.

Tehát vagy az ember megcsinálja mindezt a saját szállodájában saját maga, vagy pedig nem nyit ki, mert nincs kivel kinyitni. Nincs dolgozó.

Ugorjunk vissza az időben! A főiskola után hogyan folytatódik a történeted?

Én még voltam katona.

…ismét mosolyog.

Ami manapság – főleg a fiatal generáció számára – ilyen csoda, meg őskori szerveződés.

Határőr voltam…

…azt hittem azt mondod, hogy hadtápos!

Adyligeten, a központi bázison szolgáltam 11 hónapot. És képzeld, ott is szállodát vezettem!

De ez már legyen a következő történet Árpád életútjából!

Ha tetszik a történet akkor kérünk, tarts velünk a folytatásban is!

Ha még nem tetted, érdemes feliratkoznod a hírlevelünkre, vagy követned bennünket a közösségi média felületeinken is!

[activecampaign form=1 css=1]

Ha te is ismersz olyan embert, akit méltónak találsz, hogy bemutassuk őt a magazinban, írj nekünk.

[gs-fb-comments]

További portrék

A megállíthatatlan

A megállíthatatlan

Beszélgetés Hoffmann Henrikkel, a Hotel Ózon Residence superior tulajdonos családjának egyik tagjával, kinek lendülete hegyeket mozgat meg.

bővebben
Időutazás

Időutazás

a Bachusban keveredik számomra a nyolcvanas évek bujtori Balatonja, az Andrássy úti villák miliője a XVIII-XIX. század fordulójáról, a budai kisvendéglők kockás abroszos kerthelyiségei a rendszerváltás előttről, s a ma már csak emlékeinkben élő nagymamák fáradhatatlan vendéglátó szeretete.

bővebben
Share This
%d bloggers like this: