A következő autós nagyutazás (az előzőt itt találod) majd tíz évvel később, 2018 nyarán esett meg velem. Igen, jól olvastad, sajnos ez az út még mindig nem volt tudatos. Leginkább csak úgy megesett velem. 🙂
Ekkor is kaptam egy lehetőséget, én pedig vakmerőn sodródtam ismét az árral. Vakmerőn, mert egy már akkor is öreg, rozsdaboglya Suzuki Samurai volt az útitársam, no meg 5 motoros és szintén egy Chrysler Voyager. 🙂
Eredetileg fotózásra kértek fel, hogy segítsek megörökíteni az utazást. Hatezer kilométert autókáztunk, illetve motoroztunk a délvidéken. Hol 2000 méter magasan, hol autópályán, hol Isten háta mögötti kavicsos lélekvesztőkön tavak között. De az öreg Suzuki kiválóan teljesített.
Odafelé volt ugyan egy kis itthonról magunkkal vitt futómű rezonancia problémánk (mondom, hogy vakmerő vállalkozás volt), de azt Albániában 5 euróért megoldották a derék albán mesterek, az út további részében pedig öreg barátom tette a dolgát, ahogy harminc éve mindig. Akik új motorkerékpárral érkeztek már sajnos nem mondhatták el ugyanezt.
Ez egy sátrazós kaland volt, egy-két motel beiktatásával. De sajnos ezt is csak végigdaráltuk, ahogyan az amerikai utat. Nekem legalábbis ez volt az élményem. Nem sokkal később a Magyar Suzuki Zrt. készített Samuval és velem egy docu-reality sorozatot, és a mai napig a mi fotónk szerepel a hivatalos oldalukon erről az útról.
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
