Elmentünk otthonról és kihívtuk magunkat

Találtunk egy hosszú távú befektetést. Nem veszélytelen, de manapság különösen jó hír, hogy kesztyűben is lehet csinálni.

Nem, nem váltunk úri bűnözővé, hacsak nem tekintjük véteknek, hogy két kollégánk ma a karantén kellős közepén felkerekedett, és egy egész álló napot fektetett az anyagbeszerzésre, hogy megvalósíthassuk, amit kitaláltunk. Meg fogtok lepődni, hogy mi az!

Fákat fogunk ültetni.

S, hogy mi ebben a kihívás?

Mutatjuk a beszélgetést:

– Szervusz Berci! 150 fát kérünk szépen!
– 2.000 lett. Maradhat?

Lábpacsi megvolt, majd irány haza! Pontosabban a tanyára, ahol nagyjából két napunk maradt, hogy ezt a tekintélyes csemetecsapatot el is ültessük ebben a pokoli szárazságban.

Az egyik gyülekezet tagjai korábban ugyan felajánlották a segítségüket, ha egyszer majd…, de ezzel sajnos most nem tudunk élni a kialakult helyzet miatt.

Ezzel most ketten fogunk megküzdeni. Ugyanakkor így lett mégis csapatmunka. Hiszen a csapat egyik fele elhozta a fákat, mi pedig elültetjük őket.

S, hogy mi ebben a veszélyes?

Hogy versenyt futunk az idővel. A szó minden értelmében…

Kövessétek az oldalunkat, és figyeljétek a számlálót! Holnap kezdünk! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .