Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Fentről súgták

9 perc

Rébék István

l

Lugas Vendégház Tótkomlós – tulajdonos

https://rebrand.ly/LugasVendeghazTotkomlos

Ha valami különösen szerethető abban, amit Árpáddal csinálunk, akkor azok az ilyen történetek. Ezen a helyen és ezekben az emberekben genetikailag kódolt a vendégszeretet. És a történet tanúsága szerint, a Lugast az égiek is vendégháznak szánták.

Ki mondta, hogy be fog szippantani? – kérdezi Árpád Rébék Istvánt, a tótkomlósi Lugas Vendégház egyik tulajdonosát.

Polyák János, a főnököm.

És ő félelemből mondta ezt? – kérdezi Árpád arra utalva, hogy Istvánt esetleg elveszítheti a munkahelye, mert annyira magával ragadja a vendégház világa.

Nem, de félig-meddig komolyan.

Mire gondoltál egyébként az elején? Hogy Terikének lesz egy jó kis elfoglaltsága? – Árpád István feleségére utal, mert ugye a Peter’s Textil is úgy indult, hogy hadd játszanak a lányok, akik aztán addig játszottak, mígnem egy lassan harminc éve tartó sikertörténetet építettek.

Tényleg úgy volt az elején. Bár ő még mindig a lángossütőről álmodozik. De a lacipecsenyéről végre már lemondtunk – mondja mosolyogva István. Megvettünk ugyan egy büfékocsit, de az most már lassan az enyészeté lesz.

Azt gondolom, hogy ez a vendégház bőven elég. Ugye mi nem fizetünk alkalmazottat, csak a család segít. Ma is a gyerekek… Most is nekik köszönhető, hogy készen lettünk mindennel úgy, ahogy akartuk.

És ilyenkor nincsen, hogy akarok jönni / nem akarok jönni. A vőnk, a menyünk, a saját gyerekeink.., Mind! Mondjuk nem sok választási lehetőségük van. Ha anyuka azt mondja, akkor anyuka megmondja!

Anyu mondja meg, vagy apu?

– Anyu! Apu csak csúnyán néz, ha nem fogadunk szót anyunak – szól a háttérből Levi, Istvánék idősebb fia.

Ha jól emlékszem, akkor itt családilag volt érzelmi kötődésetek a házhoz, ugye? – lendíti tovább a beszélgetést Árpád a nevetés után.

1898 óta a családé a ház. Gyakorlatilag akkor épült. És funkciójában sincs ma messzebb, mint például ami a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években volt. Mert akkor ugyanígy ki voltak adva a szobák.

A dédnagymamámék a legelső kisszobát… – István a mondatot félbehagyva az óriás diófa árnyékában fekvő fészerhez siet, és egy táblát húz elő.

Ez itt van, ezt meg is mutatom. Ez egy kuriózum, csak még nem tudjuk, hogy hol fogjuk használni.

Lugas Vendégház Tótkomlós

Nagyon sokáig ő volt annak a kis szobának a bérlője – mutatja az ügyvéd cégtábláját.

Utána volt egy órás, de egyszerű, kétkezi emberek, állatgondozók is laktak itt.

És ez ilyen tartósbérlet volt? – kérdezi Árpád.

Az ügyvédnek és az órásnak igen, már amire én már emlékszem. De hát azért én nagyon sok mindenre nem emlékezhetek még. Anyukám tudná megmondani.

Ahol most a szauna van, ott egy keresztépület volt. Ott volt egy szoba-konyha, és az is mindig ki volt adva. Tehát tényleg nem vagyunk messze a mostani helyzettől.

Csak hát, amikor a dédszülők meghaltak, akkor nagyapámék beköltöztek a tanyáról ide, és behozták a jószágot is.

A hátsó kertbe?

Nem. Volt egy pici földjük, és itt volt egy keresztépület, és abban volt egy istálló – mutat az utcával párhuzamos falra, mely a hátsó kertet választja el az udvartól.

Ebben két-három tehén telelt, a mostani szauna helyiségben meg két ló és egy tehén. (Istvánék egyébként megőrizték az istálló hangulatát néhány elemmel, így téve még autentikusabbá a vidéki házat.)

Érdekes, hogy épp nagymamám halálának évében találtunk egymásra Terikével, 1991-ben – és tényleg, mintha akkor újra egyesültek volna bennük és általuk a vendéglátó energiák.

Nagyapa halála előtt néhány évvel megváltotta édesanyám tulajdonrészét a keresztapám, aki Németországban él. Sosem gondoltuk volna, hogy neki ez a ház kelleni fog, de mivel neki volt rá lehetősége, így ő vette meg. Nagypapám haszonélvező maradt.

Keresztapám 2004 körül meg is kezdte a felújítást. Átalakíttatta az istállót, lebontatta a keresztépületet, megcsinálta itt ezt a hátsó falat, és szép fokozatosan mindent.

És amikor 2008-ban meghalt a nagyapa, akkor keresztapámék egyedüli tulajdonosokká váltak.

Ezzel együtt csak 2015-ben merült fel először, hogy eladó.

És itt kezdődtek a nem mindennapi események…

Amikor keresztapám összehívott bennünket, hogy bejelentse a ház el lett adva, és két hét múlva érkezik Kanadából a vevő, akkor nagyapának kézzel rajzolt arcképén hirtelen végigrepedt az üveg ott a falon.

Lugas Vendégház Tótkomlós

Keresztapám abszolút nem babonás, de akkor és ott azonnal le lett mondva az eladás.

Egy-két évre a kanadai vevő esetét követően keresztapámék ismét azzal a hírrel jöttek haza Németországból, hogy elkelt a ház. Ahogy ezt bejelentette, hirtelen beborult az ég, és vészjóslóan dörögni kezdett. De nem esett, nem volt semmi, csak komor sötétség és égi robaj. Az is szinte csak felettünk…

Aztán volt egy harmadik vevő, azokkal az autópályán történt valami, és még onnan, az autópályáról le is mondták a vételt.

Az utolsó egy német rendőr volt. 2019 novemberében egyezett meg vele a keresztapám, és akkor én itthon felmérettem az egész házat, lerajzoltattam, telekkönyvet kikértem, meg minden…

Elküldtük neki az anyagokat és ő ezek alapján elkezdte megterveztetni az átalakítást ott kint Németországban. De jött a COVID, és így egy évet csúsztunk.

Úgy volt, hogy 2020 márciusában jönnek, de ugye lezárták a határt és nem tudtak jönni. Májusban hívott a keresztapám, hogy hivatalos német nyelvű szerződést kér a vevő.

A föld alól sem tudtam neki olyan ügyvédet keríteni, aki tudott volna ilyet prezentálni.

Mondtam a keresztapámnak, hogy nem tudok senkit, de ha a német vevőnek nem kell angol nyelven a szerződés, akkor majd megveszem én a házat!

Ezen mind a ketten jót nevettünk. Ő is meg én is. Én leginkább azért, mert úgy tudtam, hogy nekem nincs erre pénzem.

Egy nap aztán mentem Kiskunfélegyházára dolgozni, és mikor mentem fel a 10. emeletre az épületben ahol a beruházás volt, akkor nagyjából félúton csörgött a telefonom. Megint a keresztapám volt az.

Kérdeztem, hogy Toncsikám mi a baj, mit szeretnél, mit felejtettünk el? És akkor azt válaszolta, hogy Pityukám azt felejtetem el mondani, hogy…

Tiétek a ház!

Teri azóta mondogatta, hogy egyszer a miénk lesz a ház, amióta nagyapám meghalt, mert szerinte nagyapa nem engedi, hogy Toncsi eladja. Én ezt sosem hittem el, de akkor és ott megtörtént. Így lett. A miénk lett a ház.

Amellett, hogy az évek során mindig történt valami, ami elbizonytalanította keresztapámat, a végén az is kiderült, hogy a felesége sem akarta a ház eladását. Pedig róla aztán igazán nem gondoltuk ezt.

Oszkár atya, a papunk azt mondta, hogy a Jóisten így akarta, hogy ez a ház ne kerüljön ki a család birtokából.

Hallgatom a hanganyagot, amit erről a beszélgetésről készítettünk, és csak most tűnik fel, hogy ahogy István kimondja a fenti gondolatokat, halkan megszólal a tótkomlósi templomharang a háttérben.

Hamarosan folytatjuk a Lugas Vendégház történetét.

Iratkozz fel hírlevelünkre, és tarts velünk a közösségi média felületeinken is, hogy ne maradj le egyetlen epizódról sem!

[activecampaign form=1 css=1]

Ha te is ismersz olyan embert, akit méltónak találsz, hogy bemutassuk őt a magazinban, írj nekünk.

További portrék

reneszánsz ember

reneszánsz ember

Maga tervez és valósít meg mindent. Ételt, fűszerkeveréket, food truck-et, vállalkozást. Lokodi Ákos egy rendkívül kreatív és sokoldalú alkotó. Egy igazi reneszánsz ember.

bővebben
Két hét múlva örökké

Két hét múlva örökké

Bármit hozott is az élet, azt méltósággal, szeretettel és elfogadással kezelték. Hibáztatás helyett mindig a megoldást keresték. Nem azt nézték mit vett el az élet, és akkor is mindig adtak, amikor nekik sem volt miből. Végül amit más kidobott, abból ők jövőt építettek.

bővebben
a kereskedő

a kereskedő

Reklámszakemberből fagylaltárus, avagy macskaköves utam a Teleki tér 4-ig. Vadász Éva, a Peter’s Textil egyik ügyvezető-tulajdonosának rövid bemutatkozása a The Life Explorers magazinban.

bővebben

Pin It on Pinterest