Kezdőlap Indulj innen
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Időtlenség

4 perc

Szerző: Papp Zoltán

2021.08.06.

Ahogy a minap az asztalnál ültünk és hallgattuk Barkó Gábor Ágoston atyát, nemcsak a napunk addigi rohanása, de valahogy az egész világ leképeződött bennünk.

Barkó Gábor Ágoston Tihanyi Bencés Apátság

Nem, nem a Tihanyi Bencés Apátság mélyterű félszürkületében mormoltunk magunk elé, hanem az Apátsági Rege Cukrászda vendégekkel tömött, pezsgő, vibráló atmoszférájában szűnt meg körülöttünk a tér és az idő újfent.

Igen újfent, hiszen egy esztendővel ezelőtt, amikor az Olympus Most vagy Soha kiállításának megnyitóján beszélgettünk az atyával ugyanitt, akkor ugyanezt érezhettük mindnyájan.

Akkor, az addig féktelen sebességgel száguldó világ alatt hirtelen beszakadt a vastagnak hitt jég, s mi egyre messzebb sodródtunk a mélyben egykori valóságunktól.

Valahogy úgy éreztük, soha nem jutunk már ki. A karantén pedig egyre csak hizlalta felettünk a befagyott mennyezetet.

Aztán a fotóspályázat hírére a napok olyanokká válták, mint tovarezgő tompa dongások egyre erősödő hangjai, mikor valaki csákánnyal töri valahol a jeget. Akkor még nem tudtuk, hogy a kiállítás megnyitója jelenti majd a léket.

Szürreális módon mindez csak akkor tudatosult bennünk, miután eljöttünk a rendezvényről. Ekkor azonban már biztosak voltunk benne, hogy mindnyájan otthagytunk egy darabkát a szívünkből, mégis sokkal gazdagabb lélekkel tértünk haza.

Most, amikor pontosan ugyanannál az asztalnál ültünk az atyával, akkor megértettem, hogy teljesen mindegy, hogy hova szorul a létünk, Tihany mindig ad valami felszabadítót. Közhelyes, hogy csak a változás örök, de azért Barkó Gábor Ágoston atya és Tihany is képes mindig valami örökérvényűt nyújtani.

Csobota-Kis Árpáddal és Vadász Péterrel, a Peter’s Textil tulajdonosával közös országjárásunkon ugye azt kutatjuk, hogy amit mi értéknek tartunk a vendéglátásban, az vajon túléli-e, hogy nem felette ütötték a léket, hanem az oldalában.

Nem tudom, hogy mi vezérelt, amikor Tihanyt ajánlottuk a fiúknak egy ilyen utazás egyik állomásaként, de azt tudtuk, hogy el kell jönnünk. Arra viszont egészen biztosan nem számítottunk, hogy a fenti kérdésre ilyen válaszokat kapunk.

Barkó Gábor Ágoston atyától, az Echo Restaurant & Cafét, az Apátsági Rege Cukrászdát és a Lavender Tihanyt üzemeltető Bittman családtól, és egy kicsit az Olympustól is.

Igen, az Olympustól, hiszen a Rege Galériában a művészet jó ideje része a vendéglátásnak, ám amióta Bánhalmi Norbert nagykövet a kurátora, azóta még jobban élnek a falak.

Olyannyira, hogy most a Samsung digitális technológiájának köszönhetően egyazon képkeretben is folyvást változnak a megjelenített alkotások, így akár egyetlen kávé elfogyasztása közben is más és más élményben lehet részünk.

Apátsági Rege Cukrászda The Frame

Igyekszünk mielőbb felszedegetni és visszavarrni az állunkat ezen élmények után, hogy aztán részleteiben is megoszthassuk veletek ezt a felejthetetlen napot! A beszélgetéseket az atyával és Bittman Eszterrel, a meglepetést, amit a Zarges okozott, és természetesen a The Frame képkiállítás lenyomatát is.

Zarges

Addig is látogassatok el Tihanyba, töltődjetek fel, és ne felejtsetek el feliratkozni hírlevelünkre, valamint kövessetek bennünket a közösségi média felületeinken is!

[gs-fb-comments]

További beszámolók

Bug Parts – VW Őszi Börze

Bug Parts – VW Őszi Börze

…hiába volt borús az ég szinte egész nap, mindenkin azt láttam, hogy attól a perctől, hogy ténylegesen is megérkezett… nos, attól a perctől fülig ért a szája. Én is így voltam ezzel. Hiába az örökkévalóságnak tűnő kora reggeli utazás a depressziós szürke maszlagban, a sok kereklámpás Volkswagen veterán és a vendégsereg között vibráló baráti hangulat pillanatok alatt feljavította a kedvem.

bővebben
Torz tükörben elenyészik a lelkünk

Torz tükörben elenyészik a lelkünk

A nyári táborunk kezdetére gondolok. Nagyon sokan voltunk. Nagyon sokfélék. Ugyanezen torz világ különböző szintjeiről érkeztünk. Az utolsó napon mégis mindnyájan a könnyeikkel küzdve értékeltük a velünk történteket.

bővebben
Ládasztorik #1

Ládasztorik #1

…a láda éppúgy passzol a vagabund, vanlife, slowlife életformához, mint a pörgős üzleti és hightech világhoz, vagy éppen az építőiparhoz

bővebben
Share This
%d bloggers like this: