Gondolatod vagyok. A még meg nem született szó, mit éppen most írnak. A hajnal első fénye, az erdő vadvirága. Egy hang a csendben, melynek értelmét léted adja. Társad vagyok, mikor a világ érthetetlen, s nem marad más, csak a kimondatlan érzés a szívedben. Az emberi vágyak s félelmek arctalan múzsájaként írom dalomat, tudván, hogy az alternatív igazságok közül csak egy lehetek ebben az életben. Szavakból szőtt ruhámban táncolom körbe a világot, hol nevetve, hol sírva az emberi sorssal karöltve. Legyek kusza álomkép vagy rideg értelem, benned élek, s alkotok mindaddig, míg hagyod, hogy a belső hangod magával ragadjon.
Mihalecz Imola
