Amikor felmerült az országjárás gondolata Csobota-Kis Árpáddal és a Peter’s Textillel, akkor számomra nem is lehetett kérdés, hogy a Hernyák birtok kihagyhatatlan mérföldkő, vagy akár visszatérő állomás kell legyen.
Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.
Jókai Mór
Idén 20 esztendeje, hogy ismerem a családot, és egy valami biztosan nem változott. Sőt! Inkább csak erősödött:
Bármit hozott is az élet, azt méltósággal, szeretettel és elfogadással kezelték. Hibáztatás helyett mindig a megoldást keresték. Nem azt nézték mit vett el az élet. És akkor is mindig adtak, amikor nekik sem volt miből.
A délszláv háború által szétszakított nációk mindegyikében volt barátjuk, nemzetiségtől, felekezettől függetlenül.
Igen, sokszor kellett megvédeniük a magyarságukat, de egészen más volt kiállniuk a nemzeti identitásukért, mint halomra lőni egymást valamely ideológia miatt.
Amikor egy napod van otthagyni mindent és mindenkit, különben be kell vonulnod…
Két hétre érkeztek Magyarországra. Ennek harminc esztendeje…
– Volt egy 33 évem, egy egzisztenciám, amit hátrahagytam – mondja Laci egy vele készült interjúban.
Eleinte Kecskemétről próbáltak tájékozódni az otthoni helyzetről, és valahogy működtetni még, amit lehet.
Nem feladni – elengedni.
S, amikor már egyértelművé vált, hogy nem lehet, akkor új utakat keresve találtak Etyekre, s a törkölyre.
Amit más kidobott, abból ők jövőt építettek.
Mondhatjuk azt is, hogy abból főztek, amijük volt. Volt magukkal hozott tudásuk, szorgalmuk és vállalkozói szemléletük. Pénznek viszont, még csak a hírmondója se.
De Magyarországon a mai napig sokan kidobják a szőlő szárát, magját és héját, miután kisajtolták belőle a levet. Laciék úgy gondolták, hogy sok jó bor van e szép hazában, érdemes lenne mellé egy jó pálinkát is kínálni. Összegyűjtötték hát a törkölyt a borászoktól, az otthonról hozott szakértelemmel kifőzték, és piacra vitték.
Ebből tudták megvásárolni az első pincét, aminek akkor még elérhető ára volt, de még a másodikra is meg tudták keresni a vételárat akkoriban.
A felújítások kőművesmunkáiból Laci édesapja is kivette a részét, aki bár már nem hagyta el Csantavért bármi történjék is, de a fiának átjött segíteni, amikor lehetett.
Hatalmas szívvel állva maradt szálfaként abban a feldúlt világban, nem tudván, hogy látja-e még valaha a gyermekét. Volt mit magával hoznia Lacinak…
A helyiek közül az a Bíró Tibor állt a talicskával a pincéből iszapot felküzdő akkor még idegen mellé segíteni, akinek én is köszönhetem a jelenlegi kis hegyi házikónk felújítását. A közös munkájukból máig tartó barátság szövődött.
Az első pincéhez még nem tartozott föld. Még jó pár évnek kellett eltelnie, mire az akkori pincétől eljutottak a mai, öreghegyi birtokig.
Közben egy jövedéki törvény kettétörte a vállalkozás addigi útját, hiszen még ma is akár egy ingatlan árát is kitevő illetéket kellett volna kifizetni ahhoz, hogy folytathassák a párlatfőzést.
Már megtanultak újrakezdeni, ám a párlatfőzés csak harmadik nekifutásra jutott a mai állapotig, amikor már saját fűszereikkel és gyógynövényeikkel lesimított csoda italokat érlelhetnek a hordóikban.
S, bár az építkezést talán sosem fogják abbahagyni – mindig újítanak, bővítenek és fejlesztenek -, nem azért teszik, hogy nagyra nőjenek. Mindig szeretnének akkorák maradni, amit még szívvel, szeretettel és együtt lehet.
Együtt, családként, barátokkal, közösségben.
Egyedül ebből születhetnek olyan termékek és szolgáltatások, melyekben ott a gazda két keze, életfilozófiája, magával hozott értékei, és az egész élete.
Ezt biztosan érezni fogod minden korty Hernyák italnál.
Hálás köszönetünk a Peter’s Textilnek, hogy időről időre elhozhatjuk nektek értékteremtő emberek történeteit, életútjuk tanulságait, példájukat!
Hamarosan folytatjuk a Hernyák családnál tett látogatásunk beszámolóját. Kérünk, iratkozz fel hírlevelünkre, és kövess bennünket a közösségi média oldalainkon is, hogy részese lehess az utazásunknak!
Megosztásaiddal pedig azt segíted, hogy ezek a történetek minél több embernek hozhassanak egy kis jót az életébe.
Köszönjük!
