Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Kitagadva

3 perc

2020.10.23.

A novellát írta:

Papp Zoltán

A képet készítette:

Bánhalmi Norbert

Shot on:

A fénykép Olympus E-PL7 kamerával és M.Zuiko 12-40 PRO objektívvel készült.

Egy romkocsma félhomályában kezdődött minden. Pozsa Ági írónő egy-egy fényképet mutatott nekünk, s mi fejest ugrottunk a gondolataink és a papírlapok rengetegébe, hogy aztán apró kis csodákat alkothassunk a fantáziánk segítségével. Nem volt stopper, nem volt nyomás, csak valami furcsa érzés mely felkapott, mint Dorothyt a forgószél, hogy aztán a képzeletünk különös világába repítsen néhány percre. Így született ez a kis történet is…

Papp Zoltán


Susan egész testében megrázkódott. Először mélybíbor, majd padlizsánlila hullámok törtek az arcára, később határozottan belekékült.

Vadul kikapta a lány fotóját a fiú kezéből, s kényes rendszeretettel igazította a helyére. Úgy tűnt, egyetlen milliméter eltérésnél már kibillen a világ a helyéből.

Belepillantott a tükörbe, s pánikszerűen igazgatni kezdte a ruháját, mintha dulakodtak volna. Majd mindkét kezével a pipereasztalra támaszkodott, s kissé megrogyva halkan megszólalt:

– Ő a lányom. Már nem él.

Jákob elszégyellte magát, s lehajtott fejjel elindult a kijárat felé. Elhaladt az aranyveretes tükör előtt, még egy utolsó félszeg pillantást emelt a nőre, de nem fejezte be a mozdulatot.

Halkan lépdelt a márványpadlón. Végtelennek tűnt az út az ajtóig, ahogy a pepita járólapok lomhán váltogatták egymást. Egy szót sem szóltak többé. Susan nem is hallotta, ahogy Jákob elhagyta a lakást.

Az üresen tátongó lépcsőházban szinte nem is lépett, inkább csak leesett minden egyes lépcsőfokon, miközben kezével a korlát ívét kísérte öntudatlanul.

A hatalmas, fényes feketére mázolt bejárati ajtó tekintélyes tömege ellenére néma csendben fordult, ahogy kilépett rajta.

A macskaköves utca fénylett az esőben. Az ódon stílusú, kovácsoltvas lámpák tompa fényében egyszer csak megpillantott egy női cipőt. Tekintetével lassan követni kezdte.

A nő másik lába a falnak támaszkodott. Feslett harisnyájának felfutó szeme zsebkendőnyi szoknyája alatt tűnt el. Csíkos pólója karcsú derekára simult, a hideg ellenére nem cipzárazta össze a bőrdzsekijét.

Egyik kezében egy fekete ernyőt tartott, s mélyet szippantott felizzó cigarettájába. Vastagra rúzsozott ajkaival csábosan érintette a kötőtű vékonyságú kis szárat. Jákob zavarba jött a tekintetétől.

További fotónovellák

Képtelen jövő

Képtelen jövő

4 percEleinte észre sem vette. Vagyis észrevette, de nem törődött vele. Élvezte a látványt, és azon tűnődött, hogy vajon hány másodpercet bírna ki a vízben.

bővebben
Gyere, Enni!

Gyere, Enni!

3 percNem akarta, hogy letámadják, de hát minek megy az ember olyan helyre, ahol tudja, hogy le fogják támadni? Ezért aztán hagyta, hogy a két kölyök az orra alá nyomja az étlapot, ami tele volt képekkel.

bővebben
A koffer

A koffer

3 percVarázslatos este volt. Tudod! Olyan, amilyeneken a csodák történnek. De Viktóriának most éppen élni sem nagyon volt kedve. Egy olvasólámpa fényénél ücsörgött a sarokban, és egy egészen másfajta életről álmodott…

bővebben
Mogyoró

Mogyoró

4 percÚgy érezte, hogy a helyiség sárgászöld, súlyos, savanyú levegőjét legfeljebb tömbökben lehetne csak kihordani, magától már elszivárogni sem tud…

bővebben

Pin It on Pinterest