Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Köszönjük Laci!

Amikor olyas valaki távozik egy márkától, mint amilyen Simon Laci, akkor százszor és ezerszer is megkérdezzük: Miért? Miközben persze tudjuk a választ. Így működik a piacgazdaság.

De mi legalább annyira szeretjük ezt a vállalkozást Simon Laciért, mint amennyire a termékekért. Mindnyájunknak van egy-egy, vagy épp számtalan kedves emléke veled kapcsolatban Laci.

Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy összegyűjtjük ezeket az emlékeket, és megosztjuk veled ezen az oldalon.

Kérünk, fogadd szeretettel!

Magyarósi Csaba stílusosan egy videóval örvendeztet meg

Horváth Dani ezeket a gondolatokat küldi szeretettel:

Kedves Laci!

Köszönöm, hogy megláttad bennem a lehetőséget és akkor ott leültünk az irodádban beszélgetni és azt mondtad, hogy nekem nem OM-D-t szánsz, hanem egy sokkal különlegesebb dolgot, amire még várnom kell, mert meg se jelent.

Ez volt a PEN-F. Köszönöm, hogy hittél bennem és tudtad, hogy ez jó lesz nekem és nektek is. Rengeteg lehetőséget nyitott meg, hogy az Olympus nagykövete és a csapat tagja lehetek, amiért örökre hálás leszek!

Remélem, jó helyre kerülsz és hogy lesz még lehetőségünk együtt dolgozni.

Horváth Dani

Berkesi Csabi gondolatai

Egy ideje már csak ketten voltatok nekünk Berkesi Csabival. Egy dologban biztos lehetsz: Mindenben támogatni fogjuk őt a jövőben is. Kérünk, fogadd szeretettel az ő visszatekintését is:

Gyakorlatilag veled töltöttem a legtöbb időt az elmúlt 15 évben és 1 kezemen meg tudom számolni mikor volt olyan, hogy elsőre nem értettük meg mit akar a másik mondani, vagy csinálni… Félszavakból megértjük egymást, néha még az sem kell.

Próbálok majd EGY sztorira visszaemlékezni, de kb.: 1000 van…

Szakmailag és emberileg is rengeteget kaptam tőled. Kolléga és Barát vagy.

Egy történet azért eszembe jutott. 🙂 Mikor állásinterjún voltam, te is bent voltál (pár hónappal korábban kerültél a céghez 2005-ben) és megkérdezted, hogy gondot okoz-e, ha néha esetleg korábban kell jönni dolgozni, vagy tovább kell maradni. Hát elég sokáig maradtunk! :))))

cs

Polónyi István üzenete

Poló. Mit is mondhatnék, hisz’ ismered! Nincs alkalom, hogy ne csalna mosolyt az arcunkra. Zseniális karakter, azt hiszem most is elegendő lesz csupán a képetekre pillantanod:

Gondolom kitalálod, hogy az alábbi sorok kitől származnak…

Kedves Laci!

Mit is írhat az ember ebben a helyzetben? Szerintem csak elcsépelt frázisokat!

Ezt nem szeretném!

Inkább arról írnék, hogy a megismerkedésünk óta /ami nem mostanában volt/ egy baráti viszonyt ápoltunk mind a ketten, kölcsönösen, amit reményeim szerint a továbbiakban is megtartunk, vessen a sors bárhová.

Nem féltelek, mert szakmailag egy jól felkészült a szociális kapcsolatokra nyitott ember vagy! Ez a képesség a mai viszonyokban kincset ér!

Köszönöm azt a technikai hátteret, amit számomra, önzetlenül biztosítottál!

Csak nem tudom megállni, hogy egy-két idézetet ne írjak le, útravalóul:

„Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni.”
„Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is.”
“Ha sikeres akarsz lenni, a dolog nagyon egyszerű.
Érts ahhoz, amit csinálsz!
Szeresd, amit csinálsz!
És higgy abban, amit csinálsz!
Igen, ilyen egyszerű ez.”

Barátod: Szeki

Fizikailag most talán Zolixplorer van a legtávolabb…

… de a neked küldött videójából egyértelműen érezni fogod a jelenlétét:

Lőrik Laci több kedvességgel is szolgál.

Többek között elhoz engem a találkozóra, és remélem, hogy haza is visz! 🙂

No, de a viccet félretéve, az egyik legzseniálisabb nagykövetünket köszönthetjük benne, neked hála. Kérlek, fogadd szeretettel a neked küldött gondolatait:

Szervusz Laci!

Mivel elég frissen csöppentem a csapatba, így sajnos sok eseményen nem volt lehetőségem részt venni veled közösen. Ellenben Te és az Olympus csapat segítségével rengeteg fotós túrán és oktatáson is volt alkalmam bemutatni az Olympus gépeit. Szeretném megköszönni, hogy nagyon nyitott voltál az együttműködésre, és ismeretlenül is bizalmat szavaztál nekem!

Öröm ilyen csapathoz tartozni!

Sok sikert a jövőre nézve, biztos vagyok benne, hogy ahol Te a csapat része leszel, ott sokat profitálnak majd a tudásodból!

Laci

És ha már egy nagy utazás veszi kezdetét az életedben,
ki mástól is eshetne jól pár kedves szó, mintsem Kisgyörgy Évától?

Köszönöm, hogy még mielőtt a csapból is influenszerek folytak, az elsők közt hittél bennem és támogattál az évek során – na és igazi Olympus-elkötelezett rajongót kovácsoltál belőlem! Örülök, hogy ezért hálából nekem is sikerült Olympusra szoktatni pár olvasóm:-) Mint egykori multis, csak azt tudom mondani, van élet a multikon túl is, sőt! Sok sikert kívánok a jövőre, és ha bármikor utazási tanácsra van szükséged, engem bármikor megkereshetsz! :-))

Tudod mi ez? Ez bizony egy szépen szerkesztett ajándékutalvány Varga Csabától. És íme a neked írt gondolatai:

Kedves Laci!

Köszönöm Neked, hogy megismertetted velem az Olympus rendszerét, melynek azóta is lelkes híve vagyok. Köszönöm a támogatásodat, az ötleteléseket, a közösen elindított és sikeres együttműködéseinket. Megtisztelő, hogy általad válhattam az Olypus egyik hazai nagykövetévé, mely “tisztségemre” azóta is nagyon büszke vagyok. Bárhová is vezet az utad a jövőben, tudnod kell, hogy rám számíthatsz. Nagyon bízom benne, hogy a jövőben is találunk további lehetőségeket az együttműködésre. Kérlek fogadd el ezt a kis “ajándékom” egy családi fotózásra, szeretettel várlak Téged és kedves Családodat a Tündérerdőben!

Varga Csaba

S, talán a legelső nagykövet, Dékány Zsolt gondolatai

…és bár ahogy az elején írtam, a sorrend véletlenszerű, ám az élet ismét bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek! Azt hiszem, mindnyájan osztozni tudunk Dékány Zsolt szavaiban:

A munkám miatt elutaztam a kölni Photokinára.
Ahogy kell, szorgalmasan gyűjtögettem a reklámanyagokat.
Odaértem az Olympus standjához, ahol megcsodáltam az újdonságokat és a kiállítást, majd névjegykártyát hagytam, és elfogadtam a memóriakártyát, mely maga volt a „Press kit”.
Bár akkor, azaz nemrég vettem egy dupla zoom kitet az akkor még Canon holmik mellé, máris szemezgettem az új EPL-7-es géppel. Pici, jó rohangászós gép.
(Amúgy az első digitális gépem is Olympus volt, az E-10. 4 megapixel, de nagyon jó gép volt).
Néhány hét múlva Martina írt Hamburgból, az Olympustól. Megköszönte, hogy ott jártam, aztán levélváltások közepette szemtelenül megírtam a véleményem a kiállítás hiányosságairól, de amit jónak ítéltem, azt is.
Egyszer csak kaptam egy levelet, hogy keressem a magyarországi képviseletet, s megkaptam László elérhetőségét is.
– Egyeztessünk!
Így is lett.
Beültünk egy üres irodába, és akkor most:
– Beszélgessünk!
– Jó, de miről?
– Azt nem tudom.
– Én sem.
Aztán szépen kialakult.
Sok mindenről beszéltünk, s végül szép csendben olyan nagykövetfélévé váltam.
Először magam sem értettem, hogy mit keresek én itt.
Hitet adott, hogy Laci ennyire bízik bennem. Próbáltam is rendesen helytállni, de nem magam miatt. Úgy nem ment volna.
Egyszerűen olyan feladatom lett, amit szerettem volna minél jobban teljesíteni.
Közben sok jót tapasztaltam, s mellé támogatást.
Akár éjfél után is azonnal jöttek a válaszok.
Nem kaptam utasítást, de ha jól emlékszem kérést sem, csak lehetőséget.
Ilyet csak egy barát adhat!
Köszönöm Laci!

Néhány kedves sor Tóth Amelitától

Drága Laci,

A buddhizmus szerint minden tettünknek következménye van. A jónak is és „rossznak” is. Ez a karma.

Nézetük szerint az emberi kapcsoltatokat is „karmikus kapcsolatnak” nevezzük. Aki segítő szakmát választ, annak azt a fajta oda adást kell megtanulnia abban az életben valamiért.

Azt hiszem itt az Olympusban a kapcsolatoknak az igazi összekötője te voltál, mint egy igazi háló kapocsa.

Ha visszagondolok a veled való közös munkára, arra mit láttam belőled azalatt mióta itt vagyok nem is tudom hogy az üzleti vagy a segítő oldaladat láttam többet. Úgy vélem az a fajta attitűd, amit te képviseltél velünk az Olympus-szal és nagyköveteinkkel szemben az egyfajta készség,ami ha nincs meg valakiben, lehet akármilyen vezető, nem fog neki menni.

Nos, nálad jobb támogatóval még nem találkoztam. Munkádat olyan belső ösztönnel vitted, amit sokszor öröm volt nézni, látni.

A jó vezető ismérve a szíve! (Szerintem : ) )

Neked pedig jó nagy szíved van, ami sok embernek hiányozni fog. Nekem is!

Amikor először beszéltünk telefonon egyből észre vettem, hogy „Jéé ez az ember ugyanolyan hóbortos, mint én. „ 😃 Azt hiszem vele jó lesz együtt dolgozni. J

Amikor az első napokban leültem ide, és nézegettem a régi fotókat, találtam egy oktatásról szóló anyagot. Átnézve őket láttam egy figurát, akiről megállapítottam, „Ez biztos a Simon Laci”.

Nos, mint később kiderült, nem te voltál, hanem Dékány Zsolti. 😃

 

Néha fura, érthetetlen dolgok történnek velük, amit aktuálisan nem értünk miért történnek. De később az idő múlásával rájövünk, hogy a változás nem is olyan rossz. Mindig akkor jön amikor a szükség van rá.

…és most úgy néz ki szükség van rá, hogy valami még jobb dolog következzen az életedben.

 

Nagyon sokat tanultam tőled ez alatt a 2 év alatt, melyet örömmel fogok tovább képviselni!

 

Őszintén kívánom neked, hogy járd azt az utat, ami igazán a tiéd. Találd meg újra és újra önmagad, hiszen sokszor nem is a cél, hanem az út végigjárása a fontos.

Legyen részed, minél több örömben, boldogságban, békességben! Ha valamiért mégis elér a baj, könnyedén juss át rajta!

 

Köszönök mindent!!

 

Öleléssel, Ameli

Varga Priszcilla tollából…

Szia Laci,

Csak szeretnék megköszönni mindent amit az Olympusnál együtt csinálhattunk és csak elmondani hogy elképesztően hálás vagyok mindenért, és ha nem lettél volna szerintem nem tartanék itt, ahol most.

Nagyon fog hiányozni a közös munka!

Kellemes ünnepeket!
Priszci

Doron üzenete már az autóban ért. Azért megtettem, amit megkövetelt a haza! 😉

Nekünk szerencsénk volt. Medvesen már mindent elmondtál! 😉

Csak a megfelelő sorrendbe kellett illesztenem a szavaid. 🙂 Szabó-Gamos Attila pedig – aki saját bevallása szerint nem a szavak embere – varázslatos videót vágott belőle. Kérünk, fogadd szeretettel!

Share This
%d bloggers like this: