Vulcanalia – a hamuvá vált kor
Pompeii lakosai önfeledten mulatoztak Vulcanus ünnepén majd két évezrede, ahogy a vendéglátóipar örvendhetett a turizmus sosem látott szárnyalásának majd két évvel ezelőttiig…
Ám a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó váratlanul, iszonyú erővel dobódott ki Campania derült egére 79-ben, ahogy egyik napról a másikra kiürültek a szállodák és az éttermek 2020-ban…
A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompeiit 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el.
Voltak, akik nem tudtak a jó irányba menekülni. Őket utolérte a vég. De minden ilyen válság lehetőség is egyben. Hiszen Majakovszkij sorait kölcsönözve, a vendéglátóipar élt, él és élni fog. Persze tegyük is rögtön hozzá, hogy jelentős mértékben átalakul!
A kitörés idején Pompeii lakossága a pincékbe húzódott a kőzápor elől. A befelé lejtősre épített római tetők azonban tölcsérként ömlesztették a lapillit a házak udvarába. A hatalmas súly alatt a tetőzet hamar beomlott, ha addig egyáltalán ellenállt a gyakori földrengéseknek. Az utcákat magas lapilli- és hamuréteg borította, ami lehetetlenné tette az ajtók és kapuk kinyitását, így aki pincébe menekült, kijönni többé már nem tudott.
Megújulás – avagy tovább a sárga úton
Csobota-Kis Árpád egész életét a vendéglátóiparnak szentelte. Az új szereplők számára – akik jelentős részben nem a vendéglátóiparból kerülnek ki – éppoly fontos és nélkülözhetetlen a tudása és a szakértelme, mint azok számára, akik professzionális szakemberekként tudják az értékét. Hiszen egy valami nem változik:
A vendéget kiszolgálni csak hozzáértő szenvedéllyel lehet.
A küldetés így olyan, mint a testesebb bor, hiszen egy teljesen új világot kell felépíteni, megőrizve az ősi értékeket, tanulva a múlt hibáiból. Rendkívül izgalmas időszak ez, mely potenciális lehetőség mindazok számára, akik szeretnének tárgyalóasztalhoz ülni a vendéglátóiparban.
Egészen másként kell önmagukra tekinteniük, és egészen másként kell önmagukról kommunikálniuk is.
Hagymadarálótól a vállalati reformokig
Papp Zoltán életét az értékesítést támogató, és a The Life Explorers magazin főszerkesztőjeként az értéktolmács kommunikáció tölti ki. Szó szerint az utcán kezdte.
A rendszerváltás évében egy szál magában adott el egy egész IFA teherautónyi hagymadarálót a budapesti Flórián téren a járókelőknek, mindössze egyetlen óra leforgása alatt.
Bő húsz évvel később rendezvényközponttá emelt egy leszállóágban lévő vállalatot egy zuhanó presztízsű iparágban, kiemelve azt a válságból. Itt hozták létre első közös rendezvényüket Csobota-Kis Árpáddal is, mely komoly elismerést vívott ki a hazai vállalkozói és marketinges körökben egyaránt.
Párosukban találkozik tehát a kint és a bent, ketten adják a kulcsot az eligazodáshoz ebben a nagyon is bizalmi világban. Együtt járják az ország szállodáit, éttermeit, borászatait, s közben igaz történeteket mesélnek vállalkozásokról, s a mögöttük álló emberekről.
Hamarosan bemutatnak egy családi vállalkozást, mely lassan harminc esztendeje prosperál, túlélve a rendszerváltást követő évek kaotikusságát, túlélve egy gazdasági világválságot és egy világjárványt, melynek során köddé vált a piacuk egy jelentős része, túlélve az iparáguk hazai gyártóinak teljes megszűnését, a beáramló távol-keleti olcsó áruk dömpingjét, a tőkeerős nyugati konkurenciát, és ki tudja, hogy még mi mindent!
A történetek folytatásosak, ezért érdemes feliratkoznod a magazin értesítőjére, és követned a Facebook oldalunkat, hogy tájékoztatni tudjunk egy-egy újabb epizód megjelenéséről.
