Aki vonzódik az autós világjáráshoz és kempingezéshez, az jó eséllyel nagyon szereti az utazóládákat is.
A régi, nehéz, fából készült hajóládákat mára már a könnyű, de strapabíró, alumínium ládák váltották fel, melyeket ott láthatunk a zenekarok túrabuszaiban, vagy éppen a kempingbuszokra és terepjárókra felszerelve.
Egy valami nem változott:
Ezeknek a ládáknak már a kinézete is nagyon vagány, és valahogy eggyé is váltak a kaland, az utazás, a felfedezés lélekemelő érzésével.
Rendkívül praktikus, mozgatható tárolóegységek, melyek nagyon sokoldalúan használhatók, és hatékonyan védik meg a bennük tárolt kéziszerszámokat, kisgépeket, kempingkonyhai, fotós, vagy éppen zenekari felszereléseket, hogy csak néhány példát említsünk…
Talán az sem véletlen, hogy épp egy kiállítás függőszékes standján találkoztam Szabolccsal, a Zarges Magyarország területi képviselőjével, akinek menten beleszerettem a …ládáiba! 🙂
Minden adott volt. A függőszékek és a Zarges aluládái megadták az alaphangulatot. Nem is volt kérdés, hogy nekem márpedig ilyen kell, hiszen épp egy terepjáró felújítási projektben voltam, és a cél egy világjáró autó építése volt.
Ebben az időben a kéziszerszámaimat tároltam és hordoztam a ládában, és hol az autó, hol a garázs építésénél volt társam. És persze a kotyogóskávé készítésénél is remek rögtönzött asztalként funkcionált. 🙂
Az autóépítési projekt sajnos bedőlt. Akkor úgy éreztem magam, mint egy hajótörött, akinek csupán a partra sodort ládája maradt a nagy kalandból. De, legalább ez a láda azóta is mindenhova elkísér.
A következőkben egy nagyszabású projekt keretében szállodákat, borászatokat, éttermeket látogattunk végig a The Life Explorers magazinnal, hogy interjúkat, podcasteket készítsünk a tulajdonosokkal, cégvezetőkkel.
A láda volt a technikai felszerelésem otthona és védelme az interjúk során. Egyben érezhető hitelességet és tekintélyt is kölcsönzött a munkánkhoz.
Milyen furcsa! Most realizálom, hogy
a láda éppúgy passzol a vagabund, vanlife, slowlife életformához, mint a pörgős üzleti és hightech világhoz, vagy éppen az építőiparhoz.
Ebben az évben nagyot fordult velem a világ. Oké! Valójában mindnyájunkkal őrültmód pörög, szinte azt sem tudjuk, hogy merre is van az előre. És valójában nem is idén kezdődött…
Talán ezért is volt sorsformáló számomra az a februárban kezdődött tanfolyam, mely egy felejthetetlen táborral zárult most augusztusban.
Minden résztvevő életét átformálta. Hatalmas utazás volt mindnyájunk számára. Különösen ebben a világban.
Erről lesz szó a #Ládasztorik folytatásában.
Előzetesen csak annyit, hogy egy kisbuszban laktam, a láda elmaradhatatlan része volt a mindennapjaimnak, hazafelé pedig csak 20 kilométer megtétele után jöttem rá, hogy még mindig csak negyvennel jövök. 😉
