Lassan negyven éve az utcákon

Egy kis szubjektív történeti áttekintés

Valamikor a kilencvenes évek második felében, az egyik nagy mobilgyártó cég szervezett egy vibráló városi kalandjátékot, melyben nyomokat követve kellett különféle rejtvényeket, logikai feladatokat megoldani a városban barangolva.

Emlékeim szerint még fizetett újságcikkek is szerepet játszottak a feladatok teljesítésében.

Izgalmas volt kilépni a társasjátékok és – az akkor már létező, persze a maiakhoz képest még rendkívül kezdetleges – számítógépes játékok virtuális teréből egy nyüzsgő, élő, valódi város színpadára.

Azóta persze számos formája jelent meg a városi, szabadtéri kalandprogramoknak, melyekhez jellegüknél fogva mindenképpen hozzásorolhatjuk a szabadulószobákat is, még ha ezekben szűkre szabottabb térben zajlanak is az események.

Könnyű rákattanni.

Ezek a programok megszólítják bennünk a homo ludenst, a játékos embert, és hát ki ne szeretne belebújni egy kalandhős bőrébe, és maga alakítani az eseményeket, versenyt futva az idővel? Pláne valós környezetben…

A művészi alkotás, az önkifejezés szintén ősidők óta belső igényünk. Talán a fotós megmérettetések is annak köszönhetik töretlen népszerűségüket, hogy ötvözik a játékot az önkifejezési vággyal, és nem utolsó sorban közösségi élményt is adnak.

Ki gondolná, hogy a legelső fotósmaraton ötlete már majdnem negyven éves?

1983 végén született meg a gondolat két spanyol fotós újságíró, Eduardo Soto Pérez és Antonio Bolívar Sánchez Cañete fejében, akik ekkor a Colectivo Cartela társulás tagjai voltak, Juan Antonio Manzano Arostegui és Luis Álvarez Galovich társaságában.

A fotósmaraton ötletét 1984-ben mutatták be a madridi városi tanács Ifjúsági Tanácsának, ahol Chema de Mingo és Chus Medrano meglátta a programban a lehetőséget a város kulturális dinamizmusának növelésére.

A világ első fotósmaratonja, a Maratón Fotográfico

A szervezők megszerezték még a Kodak Spain és az Albacolor laboratóriumok támogatását is, így 1985-ben elindulhatott a világ első fotósmaratonja Madrid utcáin.

A 24 órás esemény óriási sikert aratott, hiszen 2512 kalandor vett részt rajta.

A Colectivo Cartela csoporthoz ekkor csatlakozott Antonio Godoy és Magoga Piñas, akikkel közösen még három egymást követő maratont szerveztek Madridban 1985 és 1988 között, valamint a Camino zarándokok számára jól ismert Santiago de Compostelában, és Antonio de Juana segítségével Lisszabonban, Portugáliában is.

Ezután a fotósmaraton megkezdte világhódító menetelését.

1987-ben New Yorkban, 1988-ban Stockholmban és 1989-ben Koppenhágában rendezték meg, majd jött Berlin, Cardiff, Nizza…, ma pedig már világszerte több mint 80 fotósmaratont rendeznek több mint 30 országban, Észak-Amerikától Myanmarig, Shenyangtól Nairobiig.

A fotósmaratonok új dimenziót nyitottak meg a fotós megmérettetések világában, egyszerre igényelve ötletességet, spontaneitást, aktív részvételt és kreativitást, valamint kitartást, testi és szellemi erőt a résztvevőktől.

A fotósok versenyeznek, de barátokat is szereznek, szórakoznak és jobban megismerhetik az adott várost és a helyeiket.

Magyarországon 2007. szeptember 15-én rendezte meg Soltész Rezső ismert táncdalénekes és lapkiadó, többek között a FotóVideó Magazin tulajdonosa és csapata az első ilyen eseményt, I. Budapesti Fotomarathon címen.

A nyolcvanas évekbeli madridi rendezvénysorozathoz hasonlóan a budapesti is még további három kiadást élt meg. Az utolsó 2011. szeptember 17-én került megrendezésre.

Pedig igény láthatóan van rá

Ma az internetes keresőbe beírva mást sem találunk, mint a Medvesi Fotós Maratont, bármeddig lapozunk is. A Medvesi Maraton ugyan egy tájfotós esemény (hamarosan írunk is róla), de szerencsére a városi kalandokat keresők sem kell lemondjanak az élményről.

Egy egyetemista páros, Ruppert Tamás és Szente Benjamin már 2010-ben létrehozta a Fotósviadalt a Pannon Fényképészkör Egyesülettel közösen, Veszprémben, ahol további öt versenyt rendeztek meg sikeresen.

A Fotósviadal egy olyan rendezvény, ahol az amatőr és tapasztalt fotósok összemérhetik kreativitásukat. Az egyedülálló verseny célja, hogy összehozza a fényképészet szerelmeseit kortól és szaktudástól függetlenül, és élmény legyen a részvétel a versenyzőknek. Részvételi korhatár nincs és a megmérettetés folyamán használt fényképezőgép típusa sincs korláthoz kötve.

Szerencsére a csapat tagjai itt nem álltak meg. Elsőként Balatonfüred követte a sorban a veszprémi eseményeket, majd Budapest következett, ahol immáron a negyedik Fotósviadal kerül megrendezésre pontosan egy hét múlva, azaz 2020. szeptember 19-én, szombaton.

Az interaktív nap során egy időben csak egy téma címe és tájékoztatója, valamint az időkorlát áll a versenyzők rendelkezésére, így válik igazán dinamikussá és izgalmassá a megmérettetés. A checkpointokon leadandó fotókat Budapest festői és történelmi belvárosában készíthetik el a résztvevők.

Tamást telefonon kérdeztem a minap, hogy mi hajtja őket tovább ennyi sikeres rendezvényt követően még. Mondhatni, hogy a tőle már megszokott választ kaptam, ami számomra épp a hitelességet jelenti.

Ruppert Tamás

Tamásék láthatóan tényleg szeretik amit csinálnak. Számukra megunhatatlan varázsa van annak, amikor a rendezvény napján ott áll velük szemben 150-200 lelkes induló, akik mind azért jöttek, amit ők kitaláltak és felépítettek.

A lelkes kis csapatnak ez jelenti a szakmai sikert.

Bevállalja? Igen, vagy nem?

Ruppert Tamás bevallottan olyan szakembert keresett zsűritagnak, akiben ott a tűz, a lelkesedés és a szenvedély. Aki annyi év szakmai siker után is alázattal és kellő odafigyeléssel fordul mind az eseményhez, mind pedig a résztvevőkhöz.

Akkor jó a mester, ha a tanítvány túlszárnyalja

Bánhalmi Norbert profi fotós

Csernus doki mára már mondhatni klasszikusa Bánhalmi Norbert profi fotós számára egyáltalán nem volt kérdés. Sőt!

Úgy döntött, hogy zsűritagként maga is végigcsinálja a versenyt.

Bánhalmi Norbert profi fotós

Mi a célod ezzel Norbert?

Egyrészről magam is át akarom élni mindazt, amit a versenyzők, hiszen így sokkal jobban mérlegre tudom tenni az elvárásokat.

Persze nagyon óvatosnak és körültekintőnek kell lennem, elvégre a jelenlétem éppúgy lehet motiváló, mint demotiváló. Hiszen az esemény arról is szól, hogy a résztvevők meg akarják mutatni a kreativitásukat, tehetségüket, rátermettségüket.

A bátrabbak számára persze nem jelent gondot egy zsűritag részvétele, de nekem el kell érnem, hogy a kevésbé bátrak bokája se remegjen meg, ők is akarjanak és merjenek is túlszárnyalni engem.

El kell érjem, hogy ne legyek sok, de ne is legyek kevés, hiszen a zsűri nimbuszát* sem rombolhatom le.

Még fényképezőgépből is olyat választottam, amely megfelel ezen céloknak, ráadásul egy kit objektívvel. Ezzel persze azt is szeretném megmutatni, hogy elsősorban a kreativitáson múlik.

Bánhalmi Norbertet a The Life Explorers magazin is végig fogja kísérni egy videókamerával a Fotósviadalon, az általa készített képek pedig egyből láthatóak lesznek a Fotósviadal közösségi oldalán! Márpedig ezeken a versenyeken alapszabály, hogy tilos a képek utólagos módosítása, a nyers képet kell leadnia mindenkinek az ellenőrző pontokon.

* nimbusz jelentése dicsfény, fénykoszorú, sugárkorona; közmegbecsülés, tekintély

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .