Magvetés

A kert valahogy mindig része volt az életünknek, de abban a valahogyban mindig voltak olyan időszakok is, amikor épp parlagon hevert, s csupán a lelkünk sóvárgott hol halkabban, hol hangosabban egy kis saját termésű paradicsom után. Tudod! Aminek olyan íze van, mint gyermekkorodban…

Talán az a két generáció tükröződik bennünk ebben a hullámzásban, melyből az egyik kiskertet tartott fent, zöldséget, gyümölcsöt termesztett, jószágokat nevelt, a másik pedig inkább meg akarta váltani a világot, vagy egyszerűen csak elnyelte a város.

Mintha mi kaptuk volna meg az esélyt, hogy a nagyszüleink kertjében szerzett gyermekkori emlékeinket újraélesszük a globális tudással egy olyan korszakban, mely már szinte üvölt a kiskertekért.

Most a kertek azok, ahol megválthatjuk a világot, és megvalósíthatjuk önmagunkat.

Hiszen mára a boltokban kapható termékek szinte egyike sem nevezhető élelmiszernek, s ennek súlyos egészségügyi és környezeti következményei mindnyájunkat érintenek.

Az emlékeinkben élő átlag falusi porta persze nem az édenkertre hasonlított – tisztelet természetesen a kivételnek! -, ráadásul sokakban a fáradtságos, mai szemmel sokszor értelmetlennek tűnő munka emléke sejlik fel ha erre gondol, görnyedt hátú, apókákkal és anyókákkal.

A mai ember nem erre vágyik. De mit tehet, ha egészséges és tápláló élelmiszert szeretne biztosítani önmagának és szeretteinek?

Ha lehetősége van rá, akkor vásárolhat valódi őstermelőktől, akik nem a nagybanin beszerzett árut adják tovább különböző vastagságú haszonkulccsal, hanem két kezük munkájával teremtik elő a portékájukat.

Csatlakozhat valamely rövidláncú termelői-fogyasztói közösséghez (közösség által támogatott mezőgazdaság – community-supported agriculture, CSA), közösségi kerthez.

Maga termel legalább néhány tő paprikát, paradicsomot, fűszernövényt, sőt akár krumplit (!) a balkonon.

De ma már attól sem kell megrettenni, ha a nagyitól örökölt kistelken jut csak idő hétvégente, vagy a nyári szünetben, esetleg vidéki újrakezdőként megpróbálkozna akár a teljes önellátással.

Hiszen ha vannak a globális világnak előnyei, akkor a szabadon és széleskörűen beszerezhető információ mindenképpen az. Ma már nem kell pont az önellátásba belepusztulni, hiszen rendelkezésünkre áll szinte az egész világ tudása és tapasztalata.

Így kevesebb munkával és fáradtsággal, természetes módszerekkel, gyakran a természetet leutánozva termelhetünk tápanyag és vitamindús ÉL-elmet.

Nem fog elsőre sikerülni. De évről évre eredményesebbek lehetünk. Számos ember, család, sőt ország fedezte már ezt fel. Ha te is úgy érzed, hogy nincs több elvesztegetni való tavasz, akkor irány beszerezni a magokat, és pár hét múlva a palántákat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .