Hajnal van. Javában a téli napforduló előtt vagyunk. Kint még vaksötét. A télnek nincs igazi nyoma. Begyújtok a sparheltbe, felteszem a kotyogóst, s készíteni kezdem a gyerekeknek a reggelit.
Amíg ébredeznek, addig megiszom a kávét, majd leviszem őket az állomásra. Hozok vizet a kútról, elvégzem a kora reggeli teendőket, s nekilátok a magazin szerkesztésének.
Még mindig nagyon korán van. Egyszer csak megcsörren a telefonom…
Schmidt Ferenc az, a Magyarországi Szállodák és Éttermek Szövetsége Dél-dunántúli régiójának vezetője, a Crocus Gere Bor Hotel & Resort szállodaigazgatója.
Egyre inkább a barátom.
Vagy talán mindig is az volt, csak a személyes találkozóra vártunk néhány évtizedet…
Telnek a reggelek, átfordulunk a leghosszabb éjszakán, mintha valamiféle tél is kibontakozna az ablak előtt, s mi azon kapjuk magunkat, hogy azóta is rendszeresen beszélgetünk.
Mert ő hív.
A ma reggeli mínuszokban is.
Amíg beér a szállodába, s még vagy egy fél órát.
Szinte észre sem vesszük az idő múlását. Csak a halmozódó feladatok emlékeztetnek rá, hogy pillanatnyilag abba kell hagyjuk. Befejezni úgysem tudjuk…
– Fel kellett volna vennünk az összes beszélgetést – állapítjuk meg közösen.
Talán nem csupán a mi lelkünknek jó mindez. Talán adhatunk vele másoknak is.
Ez is lesz az egyik témánk. Az adakozás. Az összefogás. A segítségnyújtás. Mert bizony ez működik a kivéreztetett HORECA szektorban is.
Hogy hogyan? Erről szólnak majd az adásaink.
Ferenc épp most segített végig egy folyamatot, ahol gyermekeiket egyedül nevelő édesanyák otthonának gyűjtöttek adományokat szállodáktól, beszállítóktól.
Most azon dolgozunk, hogy mielőbb elindíthassunk egy podcast sorozatot a témában.
Szeretettel, nektek.
