Nem köt évtizedes múlt a fényképezéshez. Megfordult ugyan egy-egy szocialista műremek a kezeim között – s, állítom, némelyikkel még ma is igen kiváló képeket lehetne készíteni -, de maga a fényképezés mindig is túl bonyolult művészet volt a számomra.
Amúgy sem a reál tárgyakban jeleskedtem,
a fotólaborok kémiája így nem hívta elő belőlem azt a bizonyos legbensőbb érzést…
Emlékszem, egy osztálykirándulás alkalmával hoztam az akkori NDK-ból egy kinézetre tetszetős kis gépet, mely még épp belefért az anyukámtól kapott zsebpénzem nyújtotta keretbe. A film persze már túl drága volt a számomra, az előhívásról nem is beszélve.
De valami megragadhatott bennem ott, a hetvenes években.
Sosem voltam márkarajongó. Másfajta értékek fontosak az életemben. Pár éve aztán az Olympus megmutatta, hogy az jelenti a minőséget, amikor egy márka éppen abban képes támogatni és azt tudja teljessé tenni, ami valóban számít.
Csúcstechnológia azokkal a felfedezésre inspiráló külső jegyekkel, melyek összekötnek a régmúlt idővel.
Talán sosem leszek profi, de számos olyan pillanatot sikerült már megörökítenem az Olympus kameráival, melyekre jó lesz évek, évtizedek múltán is visszaemlékezni.
Zsűritagként éppen ezért a látásmódodnak fogok örülni. Mindegy, hogy profi vagy, vagy csak lelkes amatőr, mint én. Lapozd fel a fotóalbumod, és keresd elő azokat a megismételhetetlen pillanatokat, melyek megváltják az időt, s vegyél részt te is az Olympus pályázatán!
Köszönöm, ha megtisztelsz a részvételeddel és megajándékozol bennünket azokkal a pillanatokkal, melyeket eddig csak a kamerád lelki szemei láthattak!
A részletekért kattints ide: https://www.milcclub.com/mostvagysoha
