Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Mert Villány Villányban van

7 perc

Szerző: Papp Zoltán

2021.08.08.

Beszélgetéssorozatunk legelején volt szerencsénk kétszer is találkozni Schmidt Ferenccel, aki egyszerre vezetője a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége Dél-Dunántúli régiójának, és a villányi Crocus Gere Bor Hotel Resort & Wine Spa-nak.

Az első körben Csobota-Kis Árpád arról kérdezte Ferencet, hogy minek köszönhetően vonzó hely Villány az utazók körében.

2014-ben azzal a prekoncepcióval érkeztem Villányba, hogy a vendég ide azért jön, mert Villány Villányban van. Tehát, hogy egészen egyszerűen Villánynak van egy nagyon komoly neve, amit a borászok építettek fel, és ez vonzza ide a látogatókat.

A rendszerváltás környékén a mai nagy borászok, köztük Polgár Zoli bácsi, Gere Atilla, Gere Tamás, Tiffán Ede, Bock Józsi bácsi beültek az autóba, körbejárták Európát, mert szerettek volna magukba szippantani valamit abból, hogy hogyan csinálják és mit nyújtanak a nagy borvidékek.

A saját belső hitükhöz, tudásukhoz és tapasztalataikhoz hozzátették mindazt, amit ezeken a helyeken megtapasztaltak, és mertek egy nagyot álmodni. Elkezdtek dolgozni az álmuk megvalósításán, és végül egy olyan brandet építettek fel, ami szerintem mára egyedülálló hívószó lett.

És ez így is volt már akkor is, amikor idekerültem a szállodába. Ám amikor az addigi, vendégeknek szóló általános kérdőívet felfejlesztettük, és kiegészítettük például azzal a kérdéssel, hogy „miért éppen Villány a látogatás célja?”, akkor kiderült, hogy adott volt ugyan az erős borvidéki arculat, de a vendégek motivációja sok mást is tartalmazott. Gyűlni kezdett az információ…

Ahhoz, hogy Villány egy kicsit több is legyen, mint egy erős borvidéki brand, illetve mindarra építve, amit a borászok letettek az asztalra, létrejöjjön egy komplexebb kínálat, és annak tálalása, ahhoz a következő lépést azzal a Becker Leonórával való együttműködés jelentette, aki az akkor már nagyon sikeres Villány-Siklósi Borút Egyesületet is vezette.

Becker Leonóra Villány-Siklósi Borút Egyesület

Sajnos Leonóra most már körülbelül 6 éve nincs közöttünk.

Már azelőtt ismertem őt, mielőtt idekerültem volna. Akkoriban Mohácson vezettem a Szent János Hotelt. Dr. Gubán Pállal, akkori tanárommal, mára jó barátommal csináltuk az EDUTUS külföldi és magyar turizmusos hallgatóinak terepgyakorlatát, a rurális térség bemutatását. Erasmusos diákokat hoztunk előbb Mohácsra, majd Villányba. Jöttek spanyolok, törökök, portugálok…

A diákok ott aludtak nálunk, nagyon sokat beszélgettünk velük. Mohács és környéke hihetetlenül gazdag kulturális attrakciókban, a török kapcsolatról nem is beszélve… de Villány egy „must have” volt. Át kellett ide jönnünk és meg kellett mutatnunk Villányt.

Ekkor találkoztam Leonórával. Nagyon sokat beszélgettünk már akkor is, és amikor meg idekerültem, akkor már egyértelmű volt, hogy az itteni turizmussal kapcsolatosan is lesznek közös pontok.

Leginkább azért is, mert nekem addigra már a kérdőíveimből voltak olyan adataim, melyek amúgy nem álltak rendelkezésre máshonnan a fejlesztéshez. Mindig elmondtam Leonórának, hogy mit gondolnak a vendégek és, hogy én hogy látom a térséget.

A 34 szobánkkal 27-30% vendégéjszaka számot viszünk el a villányi sokaságból, ami szerintem egy nagyon magas szám úgy, hogy az ágyak száma meg körülbelül 10%-a az össz ágyszámnak.

Amikor a szállodánknak megnyílt egy új szárnya, akkor tartottunk egy kis fogadást a szakmabelieknek, ahol szintén elmondtam, hogy a vidék turizmusához a borászok tették le az alapköveket, és az őket bemutató Villány-Siklósi Borútnak kiemelten nagy szerepe volt abban, hogy aztán végül idáig eljutottunk.

Az elmúlt hét évben aztán Villány egy nagyon divatos hely lett. Mindenki törekszik a minőségre, és szerencsére meg is értette szerintem minden szolgáltató, hogy máshogy nem is lehet.

Amikor elhatároztuk, hogy a szállodai minőséggel is egy prémium vendégkört célzunk meg, akkor nyilván rendkívül sok türelem kellett a család részéről, hiszen ők nagyon sok pénzt tettek bele a vállalkozásba úgy, hogy ez megérje később. Akkor pedig még valóban csak remélhették, hogy ez megéri majd valamikor.

Azt gondolom, hogy hit nélkül ez nem is megy. Nem is tudom, hogy a „nagy öregek” e nélkül hogyan tudták volna ezt az egészet meglépni. Ők nagyon hittek abban, hogy ez működni fog. Hosszú idő kellett hozzá, de bejött.

Villány eleve a prémium kategória iránt vágyóknak a célpontja?

Szerintem most egy nagyon széles palettán mozgunk. Vannak a fiatalok, akik már elkezdtek a bor után érdeklődni, de ők azért még a divatos borfogyasztók. Viszont ott van az a nagyon-nagyon stabil 50-65 év körüli vendégkör, akik aztán tényleg nagyon tudatosan fogyasztanak. Ők abszolút a top minőséget keresik, és hajlandók is fizetni érte.

Mindenesetre Villányba jó jönni, nincs csalódás, amit jól mutat, hogy a Bookingon a villányi 57 szálláshely átlaga 9,4. Olyan település, ahol ilyen magas lenne a Booking.com-nak az értékelési rátája, nincs még egy az országban.

Sőt, hogy ha beszélünk arról a bizonyos TripAdvisor Traveller’s Choice-ról, ami 2019-ig működött – Magyarországot 2020-tól már nem bontják külön az értékeléseknél – elmondhatjuk, hogy mi 6 éven keresztül bent voltunk a top 25- ben, és nemcsak az étteremmel, hanem a szállodával is. 2019-ben pedig úgy zárt Villány, hogy kettő top 25-öse is volt. A Bock Hotel Ermitage és mi.

Szerintem ez nagyon jól mutatja, hogy Villánynak milyen törekvései vannak.

Tehát először volt a bor, amiről mindenki tudott, aztán jöttek a különböző szolgáltatók, aki ráépültek a borra és a gasztronómiára, de volt-e bármi olyan tevékenység települési szinten, Tourinform szinten, városvezetés szinten, hogy ezt az imidzset erősítsék?

Schmidt Ferenc Villány

Azt gondolom, hogy én már készen kaptam Villányt. Nekem az volt a dolgom a saját berkeimen belül, hogy azt a házat, amit vezetek, azt abban a szellemiségben, amit én gondolok a vendéglátásról, annak megfelelően, hogy milyen céljai vannak a vállalkozásnak, a lehető legjobban erősítsem meg belülről.

És ezért izgalmas nekem most, hogy hova fog tartani a település egyrészt a Leonóra nélküli borúttal – hiszen ő nemcsak jó menedzser volt, hanem valami többletet is tudott átadni – és hogy a következő generációk hogy jönnek?

Úgy látom, tényleg nem megsértve, vagy pálcát törve senki felett, hogy változik a vendégkör és változnak az igények is. A következő generáció nem tud olyan tisztelettel és kíváncsisággal fordulni a vendéglátás felé, mint az idősebbek. A világ felgyorsult, nekünk pedig nagyon rugalmasnak kell lennünk ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz.

Hamarosan folytatjuk a beszélgetést Schmidt Ferenccel. A következőkben az is kiderül, hogy ő személyesen is milyen utat járt be a szállodaiparban. Nem kevés izgalmat ígérő történet, úgyhogy tartsatok velünk!

Érdemes feliratkozni a hírlevelünkre, és követni a The Life Explorers magazint a közösségi média felületeinken.

[activecampaign form=1 css=1]

További beszámolók

A szó, amit keresek…

A szó, amit keresek…

6 percHangosak voltunk, hatalmasakat nevettünk, de számomra néha elcsendesedett a külvilág egy pillanatra, s csak annyit éreztem, hogy a szó amit keresek az a köszönöm!

bővebben
Osztály vigyázz!

Osztály vigyázz!

6 percA Szabad Waldorf Gimnázium nem csupán professzionális gépekkel, de a diákok értését és megértését segítő, emlékezetes előadással is gazdagodhatott a HiKOKI jóvoltából.

bővebben
Talp alatt a város

Talp alatt a város

7 percAz időt az ember találta ki magának. A természetben csak a jelen létezik. A Fotósviadalon azt próbáltam megmutatni, hogy hogyan léphetnek ki a versenyzők az idő szorításából azáltal, hogy belehelyezik magukat a pillanatba.

bővebben
Erdei színpadon

Erdei színpadon

2 percA Tündérerdő tudatosan formált rendezvényhelyszín a vadregényes erdőben, a természet megsértése nélkül. Az Olympus nem is találhatott volna ideálisabb és méltóbb környezetet az M.Zuiko Digital ED 75mm F1.8 objektív valós helyzetben történő bemutatására.

bővebben

Pin It on Pinterest