Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Módfelett

3 perc

2020.12.01.

A novellát írta:

Varga Lóránt 

A képet készítette:

Dékány Zsolt fotográfus, Olympus nagykövet

Shot on:

A kép egy Olympus OM-D E-M1 Mark II típusú fényképezőgéppel, és M.Zuiko 45 mm F 1.2 PRO objektívvel készült.

Úgy vették meg a házat, ahogy volt. Mosatlan kávéscsésze az asztalon, bevetetlen ágy, ruhák, könyvek, rendetlenség. A halál nem ír előre táviratot. Emailt sem, bár a bácsi valószínűleg nem tudta, hogy mi az.

Napok óta pakoltak. Egy egész életet nagyjából három nap alatt ki lehet selejtezni, és ők már a vége felé tartottak.

Észre sem vették, hogy a hátuk mögött áll valaki.

– Jó sok cuccot halmozott fel az öreg, mi? – szólalt meg valaki a nagyszoba ajtajában. – Persze ki nem. Ha én feldobom a talpam, akkor egy hónapig kell majd utánam pakolni.

– Csókolom – köszönt a lány miközben egy infarktust gyűrt vissza a mellkasába.
– Helló. Én vagyok a Géza.
– Lili.
– Egyedül?
– Nem. A férjem csak este jön. Dolgozik.
– Hát ez se piknik – nézett körbe Géza bácsi.
– Nem.

Az öreg belépett a szobába. Úgy nézett körbe, mintha soha nem járt volna még itt.

– Ismerte a Béla bácsit? – kérdezte Lili.
– Hogy ismertem-e? Ötven évig gyűrtük egymást. Azért költözött ide, mert én a szomszédban laktam. Ez a ház a testvéremé volt. Bagóért adtam oda neki.
– Óh, ezt nem tudtam.
– Hát nem írtam ki az internetre. Maguk oda szoktak kiírni dolgokat, ugye? Felmennek, azt már írják is.
– Igen. Felmegyünk.
– Na. Ez az.
– És milyen volt a Béla bácsi?
– Az öreg? – kérdezte Géza, aki ránézésre legalább tíz évvel volt idősebb, mint a ház volt lakója. – Hát, jópofa.
– Meséljen róla – dőlt egy félig nyitott szekrénynek Lili. Érezte, hogy látogatójának szüksége van erre.

– Hát, a Béla egy csupa szív ember volt. Az utolsó gatyáját is odaadta volna bárkinek. Nem volt jobb nála. Én próbáltam, de nem ment. És rettentő sokat röhögtünk. Az volt a legjobb.
– Vicces volt?
– Az.
– Gondolom – mosolyodott el Lili. – De most… azért van még kivel…
– Röhögni? Van. Mondjuk az a hülye szólhatott volna, hogy elmegy. Meglepett.
– Igen.
– Igen – komorodott el az öreg. – Csak így lelépni. Fizetés nélkül. De legalább gyorsan csinálta. Mondjuk mindig gyors volt… nem is volt nője… nem érték utol.
– Igen. Mindent úgy találtunk, ahogy reggel hagyta. A kalapja, a fésűje, a kávéscsészéje. Minden itt volt. Ez volt benne a legszomorúbb. Az érzet, hogy ő még este haza akart jönni, hogy a tárgyak várták őt. A kedvenc dolgai, a papucsa, a kabátja. Nézze! A sétabotja ide volt akasztva a székre, mintha mindjárt indult volna sétál…

– Ó, hogy a franc essen a vén ördögbe! – hördült fel Géza bácsi. – A botom. Tudtam, hogy ellopta. Biztos voltam benne, de ez a minisátán bemagyarázta nekem, hogy elhagytam. Én meg évekig szidtam magam – mondta, felkapta a botot és már ott sem volt.

Három nap múlva látta újra Lili. A bot ott volt a kezében, mintha azóta nem merte volna letenni. Úgy tűnt, még mindig haragudott Béla bácsira.

Vagy gyászolta.

Ha tetszett ez a kis történet, akkor kérünk látogasd meg Dékány Zsolt és Varga Lóránt közösségi író oldalát, hogy még többet fedezhess fel a világukból! Ha teheted, kérünk támogasd te is Lórántot, aki a fejébe vette, hogy amit szívéből ír, abból meg tud élni a közösség támogatása által!

További fotónovellák

Az út fele

Az út fele

3 perc A társaság nagy része bámészkodni kezdett. A város itt is pontosan olyan volt, mint bárhol máshol: házak, kirakatok, a közelben egy kávézó, újságosstand.

bővebben
A pályázat

A pályázat

4 percMost már dönteni kéne végre. A király ideges – mondta Victor lágy hangon. Ügyelt arra, hogy a mondat végéig, sőt a mondat utáni csend végégig minden kellemes és nyugodt maradjon.

bővebben
Zuzu és Zuzu

Zuzu és Zuzu

4 percZuzu furcsán nézett. Nem csak a hétköznapi furcsaság csillogott szemében, mert azt látta már eleget. Ez tényleg, igazán furcsa volt.

bővebben
Képtelen jövő

Képtelen jövő

4 percEleinte észre sem vette. Vagyis észrevette, de nem törődött vele. Élvezte a látványt, és azon tűnődött, hogy vajon hány másodpercet bírna ki a vízben.

bővebben

Pin It on Pinterest