Jaj! A kóla sztorit majdnem kifelejtettem! Ez még nem az a bizonyos multis történet, ami egy tragédiával kezdődött, de a végén arra is rátérek, ígérem!
Az iskolát tehát szó szerint az utcán kezdtem, majd a Coca-Cola területi képviselőjeként az utcán is folytattam. Emlékeim szerint talán épp a nyolcadik és kilencedik kerületek dzsungelében.
Mindig irigykedtünk a pepsisekre, mert az akkoriban köztünk terjedő legenda szerint, nekik csak feleannyi boltot kellett végigjárniuk egy nap.
És akkoriban bizony, még autó sem járt a munkához. Saját kis rozoga járgányomat (emlékeim szerint egy román Oltcit típusú csoda) letámasztottam egy sarkon, és onnan kézben vittem boltról boltra a göngyöleget, reklámanyagot, adminisztrációs eszközöket az augusztusi rekkenő hőségben.
A némedii gyár pedig még nem volt készen, ezért a nap végeztével a kőbányai központban kellet leadminisztrálni a napot. Legalább három helyre, amihez a zsivajunkat folytonosan megtörni igyekvő, a közös légtérben találomra elhelyezett telefonok kánonja adta az aláfestő hangot.
Talán nyolc körül lehetett az egyik este, amikor egyszer csak közölték, hogy Alsónémediben nincs elég ember, ezért ha szeretnénk, hogy a felvett rendeléseink másnap kiszállításra is kerüljenek, akkor irány a gyár! Hajnalig pakoltuk az árut, szerintem onnan is indultunk a másnapi körnek…
Ma már ilyesmiről inkább csak tanulhat az ember. Pedig talán pótolhatatlan megtapasztalások ezek…
No, de jöjjön a beígért sztori!
Az arany ifjak évei következtek. Egy napon azonban kölcsönadtam az utolsó filléremet is egy általános iskolai osztálytársamnak, aki másnap szörnyethalt egy autóbalesetben.
Sokszoros volt a tragédia.
Elveszettem egy barátot, és egy különös lecke elé állított az élet: Hogy magyarázom meg a sokkból még fel sem ocsúdott feleségének, hogy minden vagyonom is vele távozott…
Elő a szombati hirdetési újságot!
Akkoriban még nem tudtam mi az a multi – hiszen a Colát nem így éltem meg, talán mert már a rendszerváltás előtt is velünk volt –, de azt tudtam, hogy sokkal többet kell állítanom magamról, mint ami a szomorú valóság. Például, hogy be tudom kapcsolni a számítógépet.
Felvettek.
Nagyon gyorsan tanultam. Első fizetésem az addig keresett havi bevételeim mindössze töredéke volt, de a biztonság e csalfa érzésével mégis nagyon boldog voltam.
Így indult a multis karrier.
Tovább is van. Mondjam még?
