avagy őrséget váltani az ősrégi felett a labirintusban
Beni azok közé tartozik, akik traumák garmadáját hozzák és tisztítják mind a női, mind a férfi vonalon. Ennek megfelelően hívta be a kapcsolatait, s tanulásként csúszott áldozati szerepekbe. Mindig istenítette és gyógyítani akarta a kapcsolataiban a nőket, s nem értette miért kellene önmagát szeretnie ahhoz, hogy működjön is a dolog.
Saját életközepi pokoljárásának egyik csodás ajándéka, hogy mindezt egyáltalán felismerte, s hogy bár az életet előrefele kell élni, de legalább visszafele tényleg megérthető, s részére ez meg is adatik.
Aztán eljött az életében a labirintus, mely Beni számára azóta egy kapu, s így instant kapcsolódása a felettessel. És jött Abigél, akit Beni addig csak a Facebookon olvasott, de a nő profilképe azt sugallta Beni számára, hogy az ősnőről benne élő minőséget testesíti meg.
Beni eddigre már megtanulta, hogy ne a hiányai vezéreljék. Őszintén azt érezte, hogy tisztán érzékeli Abigélt, vágyak és elvárások nélkül. Ráadásul személyesen még nem is találkoztak, márpedig Beni azt már tudta, hogy mélységükig ismernünk kell egymást ahhoz, hogy tisztán kapcsolódhassanak, nem elég a rejtélyes vonzalom.
Aztán jött az a bizonyos három nap…
Beni elképzelte, ahogy Abigél megölel majd, ahogy meglátja őt. S, amikor megpillantották egymást, pontosan ez is történt. Benit áthatotta a nő ölelése. Még nem érezte, hogy bajban lenne, tiszta volt a kapcsolódása. Egyszerűen csak örültek egymásnak.
De az előadásokon ülve Beni elkapott egy félmosolyt Abigél arcán, mely mintha a saját félmosolyának tükörképe lett volna. Márpedig ez a félmosoly meglehetősen egyedi.
Mintha tudatosan kerülték volna egymás tekintetét az előadásokon, de ha mégis összetalálkozott a pillantásuk, szelíd mosoly volt a jutalom Abigéltől, gőg, vagy zavart menekülés helyett.
Az első labirintusban aztán Benit Abigél mögé sodorta az ösvény, pedig szinte csukott szemmel járta azt. A lépteik kiegészítették egymást. Abigél a jobbal, Beni a ballal és fordítva. Ketten lettek egy egész. Aztán ritmust váltottak a lábaik, és egyszerre léptek előre a középpont felé.
A köröket járva Beniben megszületett a vágy kezeik összeérintésére, s Abigél abban a pillanatban megérintette Beni kezét. Férfi-nő játék lett belőlük, ahol Abigél felszabadultan ugrándozott, Beni pedig kezdett tengelyébe állni. Eddig sosem tudta pontosan, hogy mit is jelent ez. Hogy mit érez ilyenkor a férfiember önmagában.
Este aztán Beni megkérdezte Abigélt, hogy szerinte mi ez közöttük. Abigél azt válaszolta, hogy valószínűleg nem ugyanazt élik meg, hiszen ő családos. Beni tudta, hogy ugyanazt élik meg, csak mindketten tisztelik, hogy Abigél családos. S ekkor talán más sem hagyta még a nő számára a befogadást…
Bár a kedvességet, a törődést tisztán és szeretettel fogadta Benitől, nem játszmázott egyetlen pillanatig sem, s főleg nem bántalmazott.
Beni felismerte, hogy a benne élő tiszta szeretet Abigél iránt egy pillanatra megingott a kötélen, s majdnem szerelembe zuhant.
Szédült az érzések széllökéseitől ott az érzelmi magasban, ahogy ingadozott a tudati állapotok között:
– Értem én, hogy hetvenévesen is lehet ismerkedni, de a gyűrött arcok mögött hol marad a közös történet, amitől szép lesz minden? Találhatok-e még egyszer ilyen női minőséget? – morfondírozott magában.
Aztán lassan egyensúlyba került, és átjutott a képzeletbeli túlsó partra. Örülni kezdett, hogy egyáltalán érez még ilyesmit annyi fájdalom után. Hogy egyáltalán megtapasztalhatta, hogy van ilyen női minőség. Hogy egy ilyen nő minden gazdagságát megosztja vele, ha tisztán, sóvárgás és vágyak nélkül tudja őt Beni szeretni. Hogy építi benne a férfit és az önszeretetet.
Másnaptól minden nőtársuknak jutott Beniből. Egyszer csak azon kapta magát, hogy férfiként kezelik a nők. Hogy megerősítéseket kap tőlük. Abigél is megosztotta magát a társaságban. Beni nem is remélte, hogy Abigél majd őt kéri fel a sokaságból, hogy járja vele a rögtönzött megbékélés labirintust.
Abigél a bántalmazott női vonalát hozta békíteni, Beni pedig ünnepelni akarta újszerű élményét a férfi és a nő igaz kapcsolódásáról. Azonban már az elején elakadt a labirintusban. Le kellett üljön. Úgy érezte, mintha most a nőt kellene szolgálja úgy általában, és akit most Abigél testesít meg. De nem az évtizedek gyakorlatával. Beni megérezte, hogy ez a labirintusjárás másként lesz a férfi és a nő ünnepe.
Ez a gondolat lendítette tovább. Felállt és lépett párat. Azt vette észre, hogy mindketten kifelé fordulnak Abigéllel, egymásnak és a labirintusnak is háttal. Úgy érezte, kezd az erejébe állni. Abigél szilajmód dobogni kezdett a lábaival. Vihar volt. Vadság. Dolgozott benne a sok fájdalom. Beni itt érezte meg, milyen tengelyébe állni. Hogy akkor segíti a nőt a legjobban, ha stabil és erős, és ezt a biztonságot adó, stabil energiát közvetíti Abigél felé.
Amikor a labirintus tetején összetalálkoztak, Abigél gyilkos tekintettel nézett Benire, még mély átélésben volt. Beni olyan lökéshullámot érzett a szívében, hogy az még ki is fordította a testét a tengelyéből. Abigél így jött át a múltjából, s lépett Beni oda. Beni csak az első fordulóig ért el Abigél térfelében. Megérezte, hogy ő mostantól a nő bántalmazás élménye, Abigél női vonalán.
Járkálni kezdtem Abigél múltjában. Ősidőkig ment vissza. Fel, s alá. A labirintus külső körének teljes hosszában. Valami mindig vissza-vissza szólította a régmúltba. Egy alkalommal megállt ott, s már nem érzett fájdalmat. Egyszer még visszatért, de már a szél is keresztbe fújta az ösvényt határoló szalagot. Nem volt értelme többé visszamenni. Beni érezte, oldották a múltat, ahogy a szél a szalagot…
Abigél nagyon várta a labirintus közepén Benit és szeretett volna kapcsolódni. De Beni teljesen átlényegülten képviselte a nő fájdalmait, s így viharosan távozott. Elsőre csak a labirintus lábai közé jutott, ahol lefeküdt. Egyszerre élte át Abigél fájdalmainak leföldelését, s saját újjászületését. Felállt, s kettős szerepében messzire vitték a lábai. Elvitt Abigéltől minden rosszat, s elindult saját, új útján is.
Beni most értette meg, hogy egy nő kétszer szüli a férfit. Egyszer, amikor világra hozza, s egyszer, amikor a férfi elvesztette addigi önmagát, valahol félúton…
Ez a kapcsolódás most újjászülte őt. A továbbiakban az összes nőtársuk a legszebb érzéseivel, tisztaságával, igaz önmagával kapcsolódott Beni férfi énjéhez. A búcsúzásig folyamatosan kapta tőlük a megerősítéseket.
De a történetnek itt még nincs vége. Még a második nap estéjén Beni egy másik nőtársuk, Sári fájdalma volt egy labirintusjárásban. Az árulás. Amikor Beni átért Sári oldalára a labirintusban, s teljesen átlényegülten volt a nő, csak állt egy ponton a fényben, kezeivel a szívén.
Egyszer csak egy végtelenül gyengéd, alig felfogható érintést érzett a gerincétől kissé balra a hátán. Az érintés lassan áthatolt a testén, kézzé formálódott, átnyúlt Beni szívéért és gyengéden megragadta azt. Beni megfordult. Abigél volt az. Beni érezte, hogy Abigél a kislány Sárit testesíti meg. De az érintés az ő testének emlékezete marad mindörökre.
„Nincs rád szükségem, mert szeretlek.” – ezt A.J. Christian mondta egy interjúban. Beninek az Abigéllel való kapcsolat mutatta meg, hogy saját, végtelenül gondoskodó természete nem függésből ered. Hogy ez a rengeteg sok szeretet és odafigyelés tiszta és független. Ez ő.
Soha ilyen közel nem került eddig ahhoz a női minőséghez, amelyet Abigél megtestesít. Amely ott van Abigél minden mozdulatában, lénye kisugárzásában, a tekintetében, a tartásában, a mosolyában, az érintésében, a keze szépségében, a haja zuhatagában, a hangjában, a tekintete mélységében, az ölelése lágyságában, a szavaiban, a Benihez érő mellkasában.
A cipője ütemes kopogásában Beni háta mögött. Abban, ahogy átnyúlt Beni szívéért a testén… Ahogy létezik. Az ősnőről Beniben évtizedek alatt letisztult kép könnyen alakult vággyá. De Benit ez a kapcsolódás arra is megtanította, hogy úgy tudjon szeretni, hogy nincs benne szükség a nő iránt. Megtanulta szeretni az istenit.
Beni szíve már ott van a nő kezének energiamezejében. Örökre. Ez a kapcsolódás megmutatta Beninek, hogy a NŐ tényleg képes úgy átszőni és áthatni a férfit, ahogy Beni azt eddig csak művészi képeken látta. Hogy a nő a lelkével mindig ott áll a férfivel, bárhol legyen is a férfi.
Benit az Abigél által megtestesített nő a tarkóján érzett szilaj dobogásával helyezte tengelyébe a labirintusban. Végigsuhant a gerincén, s egész valóján.
Beni ezek által a megélések által értette meg mit jelent, hogy a nő követ, a férfi szolgál.
A ma érzékeny férfija fél az erős nőtől. De Abigél megmutatta Beninek, hogy az erő a nőben nem félelmetes, hanem a legnagyobb ajándék.
Mert Abigél a saját, s felmenői női vonalának ősfájdalmait gyógyító szeretetté formálta. Így most ahogy belép a térbe, mindent átölel az energiamezeje. A legszebb válasz tőle az, hogy tényleg az az ősnő, akinek Beni a fényképről érezte.
Beni most már gyógyultan tud kapcsolódni nőtársaival. Most már nem isteníti őket. Már képes meglátni bennük az Istent. És saját magában is.
Nem véletlenül, bár kétségtelenül felülről vezérelten húzta nőtársai fejét a fenti képhez látható módon minden kapcsolódásnál.
A borítóképen látható mozdulat a férfi és nő között a „hongi”. Ismerd meg részletesen a jelentését! >>>>>>
A hongi a maori kultúrában a lélek érintése: két ember összehajtja fejét és orrukat, hogy eggyé váljanak az élet leheletének cseréjében. Ez az ősi üdvözlés a találkozásoknál és a szertartásokon emlékezteti a maori népet az egységre és az életet átható szent kapcsolatra. A hongi során a ha, az élet lehelete, áramlik közöttük, ami a látogatót, a manuhiri-t egyesíti a föld népével, a tangata whenua-val, összekötve őket és a világot, amelyben léteznek.
A maorik számára ez a szent szertartás az isteni eredetre emlékeztet. A maori mitológia szerint az élet ajándéka az istenektől származik: a nő, az élet hordozója, a földből emelkedett ki, amikor az istenek formát öntöttek belé. Tāne isten átölelte őt, és orrába lehelte az élet szent leheletét. Ekkor a nő, Hineahuone, először vette a lélegzetet, s ébredt tudatára létezésének. Így született meg a föld és az ég, az istenek és az emberek közötti kapcsolat, egy örök szövetség, amit a hongi újra és újra felébreszt a lélek mélyén.
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
