Kellemetlenül érzem magam. Lassan zár a konyha az 1552 Étteremben, mi pedig még el sem indultunk oda a Bolyki Pincészet és Szőlőbirtokról. Jánossal és az étteremmel szemben is udvariatlannak tartom mindezt, miközben persze hihetetlenül élvezem, ami velünk történik.
Úgy látszik, minél több időt szánunk egy-egy beszélgetésre, az annál tovább tart. Valahogy senki sem akar felállni az asztaltól. Elengedem hát ezt a diszkomfort érzést abban bízva, hogy beszélgetőpartnereink sem csupán csak a végtelen udvariasságuknak köszönhetően napolják el egyéb teendőiket miattunk.
Már sötét este van, amikor borokkal gazdagon megpakolva végre elindulunk az Egri várba. Elégedett mosoly ül a szánk szegletébe minden egyes kanyarban, amikor összecsendülnek a Bolyki palackok. Tudjuk, igazi kincseket viszünk.
Az este hangulata persze már ismerős, hiszen az 1552 Boutiqe Hotel megnyitóját követően is hasonló időben sikerült érkeznünk a vacsorára. Ezúttal azonban nem a teraszon keresünk asztalt…
Pár lépést teszünk csak befelé, amikor feltűnik mögöttünk Hajmási Péter tulajdonos. Ahogy üdvözöl, azzal minden eldől.
Széttárja a karjait, mint aki átölelné az egész csapatot, s onnan lendíti a kezét kézfogásra.
Még a bal lába is elemelkedik egy pillanatra a földtől, ahogy kissé kibillen az egyensúlyából az önfeledt örömtől és nyitottságtól, amivel fogad. Semmi allűr, csupán széles mosoly és kedves fogadás. Mintha rég nem látott barátok lennénk.
S, hogy miért írom, hogy ezzel minden eldőlt? Mert a megnyitón még nem ismertük. Csak sejteni lehetett, hogy jó ember. A megnyitóbeszédéből és minden megnyilvánulásából ezt lehetett érezni.
Persze mondhatnád kedves olvasó, hogy egy kézfogásban még nincs semmi, de engedtessék meg, hogy ennek ellentmondjak! Abban a kézfogásban ugyanis minden benne volt. Nem véletlenül írom le most is ilyen átéléssel.
Bennem is voltak még kérdőjelek. De kíváncsiság és nyitottság is. Fél évszázados fennállásom alatt törték már meg páran a naivitásomat, de mindez csupán csak józanságra int. Továbbra is megengedem magamnak a hitet, hogy igenis vannak sikeres, mégis kiváló emberek.
Péteren közben minden pillanatban érzékeljük, hogy a vendéglátás bizony nem úri huncutság nála, hanem éppoly magas szintű mestermunka, mint ami miatt 24 éve ugyanaz lehet a telefonszáma az építőipari vállalkozásának.
Hogy mindezt természetes módon és megbotlás nélkül teszi, az számomra azt mutatja, hogy nemcsak profi, de egyben veleszületett is mindez.
Hamarosan mesélni is kezd a hajnalban kelő fiúról, aki mielőtt becsengettek az iskolába, már fordult egyet egy szállítmány jószággal. De volt, hogy edzésre is úgy sietett, hogy közbeiktatta a szállítást.
Még feleségét, Renátát is édesanyja szilvásváradi vendéglőjében pillantotta meg, ahol épp felszolgálóként segített a családi vállalkozásban. Láthatóan örök szerelem lett. Azóta együtt építik és fejlesztik mindazt, amiről most mesélek…
Kérdezem, hogy hogyan tudja Péter édesanyja az évtizedekkel ezelőtti, Tóth Dávid pedig az 1552 Étterem újragondolt ízeit varázsolni a vendégek asztalára, miközben már semmilyen boltban kapható alapanyagnak sincs olyan beltartalmi és tápanyagértéke, ami ezt biztosítaná.
Kiderül, hogy náluk a minőség nem csak külsőségekben jelenik meg. Inkább fizet többet az alapanyagokért, miközben a Tóth Dávid és csapata által elkészített ételek árai szinte a legalacsonyabbak a környéken.
És a különbség nem a munkatársak fizetésében, vagy a vendégélmény bárminemű csökkentésében, hanem saját profitjának a szintjében jelenik meg. Nem a közvetlen anyagi haszon a legfontosabb.
Akkor lesz visszatérő a vendég, ha mindig a legjobbat kapja, megfizethető áron.
Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek tehát arra, hogy olyan helyi termelőktől és olyan minősített alapanyagokból vásároljanak, amelyek teljes értékűek, egészségesek, van természetes ízük és zamatuk.
Hajmási Péter elmondása szerint Tóth Dávid azért is talált otthonra az 1552 Étterem konyhájában, mert ebben az értelemben is szabadon alkothat.
Nem tudom, hogy Árpád és Péter mit gondolnak, de én határozottan úgy érzem magam, mintha egy békebeli gróf kastélyában lennénk, ahol a házigazda maga lőtte fogást kínál, de ezen felül azt rendel a gondosan megválogatott összetevőkből a számunkra, amit csak szeretnénk, miközben a fiatal felszolgáló is úri vendégekként kezel bennünket.
Hajmási Péter kiválóan ért a borokhoz, s hogy mely fogáshoz melyiket ajánlja. Lelkesen mesél a múltjáról, szeretett családjáról és a feleségével, Renátával közös vállalkozásaikról, miközben sziporkázó történeteivel szórakoztat bennünket.
Teljes egészében nekünk szenteli az idejét, a figyelmét és a gondolatait. Így telik meg tartalommal számunkra az 1552 Boutique Hotel is mostantól.
Már nem csupán egy rendkívüli igényességgel, kiváló szakértelemmel és állhatatossággal megalkotott épület, hanem egy, a Hajmási család és barátainak szeretetenergiájával átszőtt, ősi értékeket hordozó, mégis modern vendégfogadó.
Igen! Hadd használjam ezt a szót! Vendégfogadó. Mert miközben a legmagasabb elvárásoknak megfelelő, csúcsminőségű a kivitelezés, érezni lehet valami többet. Nem tolakodóan. Szerethetően. A házigazdák úgy vannak jelen mind az étterem, mind pedig a hotel életében, hogy azzal te garantáltan csak többet kaphass.
Minden szavukat rögzítettük. Igyekszünk mielőbb átadni belőle.
Addig is érdemes ide tervezned az őszi programokat.
Köszönjük a Peter’s Textilnek, hogy eljuthattunk ide, és részünk lehetett ebben a beszélgetésben! És köszönjük az Olympus, valamint a Zarges támogatását is!
