Szállj, szállj szabad madár!

Amikor megnéztem ezt a videót, akkor azonnal az önzés vett hatalmába: Ez a videó csakis a mi cikkünkbe ágyazva jelenhet meg! …pedig abszolút nem vagyok ilyen.

Váááááááá! Most láttam a nyers videót Medvesről. Attila megalkotta élete eddigi legjobb videóját! Libabőőőőőr!

Aztán szerencsére elcsendesedett bennem az őrület, és rájöttem, hogy nem Szabó-Gamos Attila videója kell szolgálja a Medvesről szóló cikket, hanem egy önálló cikk kell szolgálja Attilát.

Egy ideje megfigyeltem, hogy Attila kézformájában és mozdulataiban is ott a művész, a lelkületét megismerve pedig ez már nem is lehet kérdéses.

A képet Bazsó Szilvia készítette

Az pedig, ahogy a technikával bánik, vagy ahogy például autót vezet, az egyértelművé teszi, hogy a művészi énjének legjobb kifejezési módja a technikával való alkotás.

Attila most a helyén van végre. Helyén van, mert azt csinálja ami teljes egészében ő, és a helyén van, mert az Olympus nagyköveti csapatában lehet, ami egy csodálatos közösség.

Bánhalmi Norbert hihetetlen érzékkel gyűjt maga köré értékes embereket, akiknek nagyon egy a rezgése.

Tudom, ma nem menő ilyeneket írni, de nem tudom másként megfogalmazni.

Még egyetlen videót sem néztem eddig meg ennyiszer, mint most ennek a videónak a nyers változatát.

És bármennyiszer nézem, mindig futkos az a bizonyos hideg borzongás a hátamon.

Jól kibabrált velem ez a mozgóképalkotó mester! Esélytelen, hogy bármit is csináljak, annyira fogva tart ez a videó.

Ha tehetném, biztosan megfizetném, hogy Attila kizárólag a magazinnak dolgozzon.

A képet Papp Zoltán készítette

Persze tudom, hogy akkor adhatja a legtöbbet a világnak, ha szabadon szárnyalhat. És én csak örülhetek, ha néha együtt repülhetünk.

Köszönöm!

Hagy áruljak el egy kis „műhelytitkot” kettőnk együttműködéséből!

Mindig egymástól teljesen külön vágjuk össze és formáljuk meg az emlékeinket, az élményeinket. Ő mozgóképben, én szövegben.

Valahogy mégis mindig rímel a szöveg a videóra és fordítva.

Most is így történt.

Ahogy Speier Vikó is reagált a Medvesről szóló cikkre: keretes szerkezetbe foglaltam az írást, azzal a kedves poénnal, melyet ott mondogattunk sokat egymásnak.

Pergősebb, ha úgy tetszik kattantabb szöveget írtam, mint szoktam, de mintha kúszna egy halk, érzelmesebb dallam olvasás közben az ember fejében, és a végén azért csak ott az érzelgős fickó, ahogy Polónyi István hív.

Na, most Attila videója pontosan ilyen!

Szabó-Gamos-Attila
A felvételt Seier Vikó készítette.

Elgondolkodtam, hogy ez mi mindenből adódhat.

Az egyik nyilván az, hogy hasonló alkatok vagyunk, mint ahogy a csapat többi tagjával is.

A másik ok azonban a hitvallásunk, amely a magazint is működteti:

Mindig saját élményekből, megtapasztalásokból szeretnénk tájékoztatni, mert ezt tartjuk hitelesnek.

Márpedig ez a közös munka ezzel a csapattal azt eredményezi, hogy hasonló lelkületű emberek ugyanazokat élik meg, tehát valahol természetes, hogy hasonlóan elevenítjük is fel.

Nagyon örülök, hogy nem egy kereskedelmi csatornánál kell dolgoznunk, ahol előre megírt forgatókönyv szerint kell forgatni, majd a végén ugyanezen menetrendnek megfelelően összevágni az anyagot.

Remélem, hogy így nektek is többet adhatunk, kedves Olvasó!

És íme akkor az a bizonyos videó, amely persze a legtöbbet azoknak adja, akik együtt élhették mindezt át velünk Medvesen:

Egy rendezvény hangulatát szinte semmi nem tudja úgy visszaadni, mint ha magunk éljük át. Ebben a videóban azért megpróbáltuk a lehetetlent. Olyan nézőpontok sokaságából, melyeket csak egy kamera láthat. Vajon képes egy kamera majdnem ugyanazt az érzést kelteni azokban is, akik nem voltak jelen?
Nézd meg a videót és döntsd el magad! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .