Széljáték?

A minap a műhelyben jártunk, ahol Samu és Zseton is várja a megújulást. Attila, a Suzuki docu-reality sorozatából már ismert szerelőbarátunk az egyik helyiség padlóján guggolt, és egy autó szélvédőjének gumikéderéből szedegette ki a maradék üveget.

Sokan mondták már nekünk, hogy csak mi gondoljuk úgy a hegyen lakva, hogy a szélviharok az elmúlt években soha nem látott mértékben erősödtek meg és váltak mindennapossá. – Ezek csak a szokásos böjti szelek! – mondogatják. – Nincs itt semmiféle klímaváltozás! – És persze minden évszakra van valami remek tippjük.

Attila magától kezdte el mesélni, hogy tegnap lettek készen az autó motorcseréjével, ma meg jöttek volna érte a tulajdonosok. Csakhogy az éjszakai szélvihar feltépte a műhely tetejét, és az egyik lemeztáblát egyenesen az ott várakozó autó szélvédőjébe vágta. – Azt várom, hogy mikor dől össze az egész kóceráj! – mondta Attila kellő zaklatottsággal a hangjában. És ekkor csak úgy dőlni kezdtek a viharos szél okozta aktuális történetek a szerelőkollégákból is. Pedig a műhely lent van a városban…

Mi is mesélni kezdtük, hogy a Rókatanya tavaly elkészült, mélyre ásott kerítésének oszlopai úgy járnak a szinte már mindennapossá vált szélviharban, mint a billentyűk a jazz-zongorán. – Csoda, hogy még állnak! – mondta Attila, aki úgy ismeri felettünk a hegyet, mint a saját tenyerét. – Elképesztő az az erdőirtás, ami ott zajlik! – folytatta. – A minap Tatabányára menet felpillantottam a hegyre, és azt hittem rosszul látok. Az erdő sehol, csak kopár sziklák mindenütt. Kétszer is visszanéztem, mert nem hittem a szememnek. – mondta feldúltan, hiszen pár éve még naponta járta meg kerékpárral ezt az utat azon az erdőn keresztül.

„Egy vasutas elmondása szerint az erdeinkben kitermelt fa jelentős része Ausztriában végzi. Púpozott vagonokból álló, hatalmas szerelvények viszik végeláthatatlan sorokban a határon túlra a kivágott erdőt.”

A műhely ajtaján kilépve aztán hatalmas sarangba rakott fára lettünk figyelmesek. – Hát itt mi történt? – kérdeztük meglepetten. – A szomszéd telep tulajdonosa kivágatta a területhatáron a számára veszélyes fákat, nehogy azok esetleg rádőljenek az épületekre a viharban. Végignéztünk a kopárrá vált, letarolt területen, és elgondolkodtunk, hogy hogyan is van ez: Kiírtjuk az erdőt, majd kivágjuk a maradék fát, hogy azok meg nehogy rádőljenek az …értékeinkre. (???)

Mi azért csak ültetünk. Ahogy eddig…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .