Az egykori fegyvergyár épületéhez érkezem a Gubacsi úton.
– Elnézését kérem, de csak én vagyok itt, a fiam hamarosan érkezik! – fogad kedvesen Vadász Éva, Péter édesanyja.
– Pont, hogy Önre van szükségem! – vágom rá hirtelen, hiszen Éva egyike az alapítóknak, akik megélték a hajóépítéstől a sok millió tengeri mérföldön át idáig vezető kalandos utat.
Bocsánat, nem akarom félrevezetni a kedves olvasót, természetesen egy textilipari vállalkozásról van szó! De a történetük és a működésük nekem valahogy mindig a hajózást juttatja eszembe.
A piac, a gazdasági és társadalmi környezet a tengerek és óceánok kiszámíthatatlanságát, ezernyi veszélyét és a természet folytonos változását, a vállalkozás rendkívül képzett, sokrétű tudással rendelkező, összeszokott és folytonos elhívást érző tagjai pedig a legénységet testesítik meg a számomra.
Érdeklődésem és izgatottságom valódi, hiszen itt mégiscsak arról van szó, hogy baráti családok mérhetetlen elhivatottsággal, szakértelemmel és lelkesedéssel felépítettek egy szakmai vállalkozást, és közel harminc esztendeje működtetik sikeresen.
A navigáció művészet, és ha egy másodpercre ellankad a figyelem egy szűk átjáróban…
Ranjan Chowdhury
Márpedig a Peter’s Textil számára gazdagon kijutott a szűk átjárókból, de ahogy az Amerikába illő történetben is írtuk, túlélték a rendszerváltást követő évek kaotikusságát, az iparáguk hazai gyártóinak szinte teljes megszűnését, a beáramló távol-keleti olcsó áruk dömpingjét, a tőkeerős nyugati konkurenciát, a gazdasági világválságot és még egy világjárványt is, melynek során köddé vált a piacuk egy jelentős része.
Tényleg olyanok, mint egy jól megépített, erős hajó, amelyet folyamatosan karbantartottak és fejlesztettek, és egy kiváló csapattal hajóznak évtizedek óta, megállás nélkül, mindenféle körülmények között és ellenére.
Ugyanakkor ez a hajó bizony több szempontból sem mindennapi.
Mintha egy korabeli klipper – minden idők leggyorsabb kereskedelmi vitorlása, amely egészen élesen, széllel majdnem szemben is képes volt haladni – és napjaink tengeri szállítóhajóinak ötvözete lenne.
A mai monstrumokon már nem ugyanolyan felnézni, mint egykoron a mindenféle szelet uralmuk alá hajtani képes vitorlavásznak erdejére. Lelkileg és szellemileg is más.
A Peter’s Textil hajóján még ott vannak azok a vitorlák. Talán ezért sem veszítették el szélvadász ösztöneiket, mely szakmai tudásukkal párosulva mindig segít nekik a jó irányba haladni.
No, de hogyan is indult mindez? Hasonlatunknál maradva, vissza a hajógyárba! Vagy még inkább a tervezőasztalhoz…
A történet folytatásáról mindig az elhíresült Klapka reklám jut eszembe, csak a Peter’s Textil esetében ez a Teleki tér 4.
– 1993-ban, egy betegséget követően azt javasolták, hogy váltsak. Menjek el a férjem főiskolai osztálytársához és annak feleségéhez, akik paplanosok voltak egy Karácsony Sándor utcára nyíló üzletben, hogy velük együtt dolgozzak – kezdi a történet mesélését Éva.
– Lementem február 9-én, május elsején már nyitottuk is az első közös kiskereskedelmi boltunkat a közeli Teleki téren.
A bolt nyitását az tette lehetővé, hogy Éváék találtak egy piaci rést. Akkoriban nem volt, vagy nem megfelelő minőségben volt elérhető az angin, amely a párnák és paplanok tokjának (az a huzat, amelybe a töltőanyagot teszik) az anyaga.
Baráti körükben azonban akadt egy zseni, aki kitalálta, hogy milyen gépeken, milyen beállításokkal és szövéstechnikával, valamint milyen fonalból lehet prémium minőségű angint gyártani a paplanosok számára. Ezt a szelet fogták be a vitorlákba, és indították útjára a Peter’s Textil máig tartó kereskedelmi utazását.
Holczer Györgyről, a zseniális szakemberről, a prémium minőségű angin gyártásának kitalálójáról és a csapat többi tagjáról következő cikkünkben mesélünk majd részletesebben, de most haladjunk tovább a vállalkozás fejlődéstörténetében!
– Eleinte hárman voltunk, a három feleség. Mindent magunk csináltunk. Magunk takarítottuk a boltot is, vagy éppen gazoltunk az utcán.
Éva nagyon szerény, de már ezen a ponton érzem, hogy alapvetően ő volt a kereskedő a csapatban. Ő hozta azt a lendületet és energiát, ami egy kereskedelmi vállalkozás felépítéséhez nélkülözhetetlen.
– Kifizettük a korábbi Röltex bolt lelépési díját, de nem volt saját árukészletünk. Viszont nagyon sok barátunk volt, akik elláttak bennünket kölcsönárukkal, amelyek csak álltak náluk a raktáraikban.
Éváék a kölcsönkért, elfekvő textilanyagokkal tudták elérni, hogy a bolt tömve legyen áruval. De semmi nem volt az övék.
Nem volt szinte semmijük, mindent barátoktól kértek. Volt, akit meggyőztek, hogy vegyen magának egy új telefaxot, a régit pedig adja nekik. Vagy, ha valakinek volt egy teherautója, akkor kölcsönkérték, vagy megkérték az illetőt, hogy vigye ki az adott fuvart.
Hitből és elhivatottságból építkeztek.
– Éveken át nem vettünk ki egyetlen fillért sem. Minden bevételt visszaforgattunk a textilekbe. A férjeink tartották el a keresetükkel a családjainkat. Hagyták, hogy a lányok úgymond játszanak.
A lányok pedig elég jól csinálták, mert hamarosan ki tudták fizetni a mellettük lévő Azur bolt lelépti díját is, a Teleki tér 5. szám alatt, amelyből aztán mintatermet építettek.
– Ez már a nagykereskedelmet szolgálta, tárgyaló és mintaterem lett. Látja ott azt az ívet a falon? A méteráruk arra voltak felaggatva – mutat egy dekor rudazatra Éva, melyet az egykori boltból hoztak magukkal a jelenleg is működő telephely irodájába.
Öt évig dolgoztak így együtt betéti társaság formájában. 1998-ban aztán korlátolt felelősségű társasággá alakultak, és innentől kezdve már csak a Holczer és a Vadász család tagjai maradtak a vállalkozásban, akik mind a mai napig együtt viszik és építik tovább a Peter’s Textilt.
– Egy idő után kezdtük kinőni a 190 m2-es Röltex, plusz a 100 m2-es Azur bolthelyiségeket. Volt egy alap raktárkészlet a Röltex bolt hátsó raktárában, de azt hamar túl lehetett lépni. Tárnokon volt egy cég, akinél raktárt béreltünk. Aztán eljött az idő, amikor már minimum hetente kétszer kellett kimennünk a tárnoki raktárba.
Nagyjából 2000-re vált egyértelművé a csapat számára, hogy valami nagyobb és saját raktárbázisra és irodára van szükség. Ekkor indult el, a mostani találkozónk helyszínének, a Gubacsi úti volt fegyvergyárnak a története a Peter’s Textil számára.
Itt már Gábort, Éva férjét is intenzíven be kellett vonni a munkálatokba, mert nélkülözhetetlenné vált az ő gépészmérnöki és logisztikai tudása.
Legközelebb innen folytatjuk utazásunkat!
Velünk tartasz?
Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és tarts velünk a közösségi média felületeinken is!
