a Bachusban keveredik számomra a nyolcvanas évek bujtori Balatonja, az Andrássy úti villák miliője a XVIII-XIX. század fordulójáról, a budai kisvendéglők kockás abroszos kerthelyiségei a rendszerváltás előttről, s a ma már csak emlékeinkben élő nagymamák fáradhatatlan vendéglátó szeretete.
A rendszerváltás környékén a mai nagy borászok, beültek az autóba, körbejárták Európát, mert szerettek volna magukba szippantani valamit abból, hogy hogyan csinálják és mit nyújtanak a nagy borvidékek. A saját belső hitükhöz, tudásukhoz és tapasztalataikhoz hozzátették mindazt, amit ezeken a helyeken megtapasztaltak, és mertek egy nagyot álmodni.
Bármit hozott is az élet, azt méltósággal, szeretettel és elfogadással kezelték. Hibáztatás helyett mindig a megoldást keresték. Nem azt nézték mit vett el az élet, és akkor is mindig adtak, amikor nekik sem volt miből. Végül amit más kidobott, abból ők jövőt építettek.
2 percBőrét a birtoknap és -szél cserzi aranybarnára, tartást az őszinteség a hitelesség, az önazonosság ad neki, haja fehérje pedig a megérdemelt szépség, a tisztes jutalom.
