Erdei színpadon

Csendes és nyugodt volt a rengeteg a város szélében. Még senki nem volt ott amikor megérkeztünk, így zavartalanul és szabadon fedezhettük fel varázslatos szegleteit. Ahogy a napfény elterült a hosszú faasztalon, felfutott a szabadtéri kemence téglafalán és végül elnyelte egy szenes vasaló rozsdás teste. Egy kis ösvényen indultunk a zöldtakarós mélybe, ahol egy ragadozó madár…

A fény akkor is elég, ha épp csak a csillagok világítanak

Egy rövid utazás Dékány Zsolt fotográfussal, az Olympus nagykövetével, aki akkor kezdte a fényképezést, amikor még csak a nem annyira távoli keletről vásárolhattunk fényképezőgépet, de Zsolt mind szakmailag, mind pedig a technikai eszközei terén sokkal messzebbre jutott az évtizedek során. Valóban nagy utat tettél meg a kezdetektől. De mik is voltak az első lépések? Megpróbálom…

Egy fotókiállítás margójára

A világjárvány forgószínpadán volt, aki a „frontvonalban”, volt aki a kihalt utcákon, tereken alkotott, s rengetegen élték ki kreativitásukat, vagy bújták félretett fotóalbumaikat a ránk zárt időben.

A pillanat, ami majd lesz, az most volt

Keserédes világhangulatban indult a Most vagy Soha fotópályázat. Hullámzott bennünk a kétségbeesés és a lelkesedés, az aggódással teli reménykedés… Volt, aki mindennapi életünk most meztelen utcáinak, kihalt tereinek eddig soha nem látott, nélkülünk kongó színpadát örökítette meg, s volt, akit fényképalbumai rejtett kincsei közé zárt a világ, s onnan küldte el eddig talán még számára…

Megváltani az időt

Nem köt évtizedes múlt a fényképezéshez. Megfordult ugyan egy-egy szocialista műremek a kezeim között – s, állítom, némelyikkel még ma is igen kiváló képeket lehetne készíteni -, de maga a fényképezés mindig is túl bonyolult művészet volt a számomra. Amúgy sem a reál tárgyakban jeleskedtem, a fotólaborok kémiája így nem hívta elő belőlem azt a…