A középpont felé már könnyedebbnek éreztem mindenem. Sári előttem ért oda. Még tétovázott a teste kicsit, aztán óvatosan belépett. Áramlás szerűen léptem be vele, egy energiahullám voltunk. Ott már tisztán mélyedtünk el egymás szemeiben. Végtelen szeretettel öleltük meg a másikat, és szorosan, lassan, majd egy kis bohóckodással, felszabadultan hagytuk el a labirintust.