Mindig is emberi sorsokat szerettem olvasni leginkább.
Inspirál, lenyűgöz, milyen sokféle történetünk van, és milyen nagyszerű túlélési módjaink.
Ennek a lánynak – hiszen a saját élettörténetét írta meg – a sorsa meghökkentő, tiszteletreméltó, alázatra tanít. Amin ő átment gyerekként, abból a lapokon csak egyet elolvasva úgy éreztem, ezt a gyerekkort nem éltem volna túl. És mégis, minden ellenére ez a kislány, utolsó gyerek egy fanatista mormon családban, eljutott Harvardig és Cambridge-be, ahol doktori címet szerzett. Úgy, hogy otthon gyakorlatilag csak írni-olvasni tanították meg.
Ez egy olyan könyv, amit azért olvastam ki gyorsan, mert néhol olyan fájdalmasak voltak a történetei, melyet ő egyébként pusztán történetíróként mesél el, nem vádaskodva, hogy szerettem voln mielőbb a könyv végére érni, hiszen legalább tudható volt: él, túlélt minden bántalmazást, szellemi elnyomást, és tanult lány lett belőle.
Ez a könyv, az ő története is megerősíti bennem: végtelen dolgokra vagyunk képesek mi emberek, mind szellemileg, mind fizikailag pusztán az elhatározásunkkal.
