Történelmi pillanatok

Érdekes kérdés ez a tálalás dolog. El lehet vinni egészen extrém irányokba. Én például nagyon igyekszem, hogy otthon is megadjam a módját, még ha oly kapkodósak is a hétköznapok. De könnyű belecsúszni a „jóvanazúgy, csak haladjunk, mert indulni kell!” világába.

Hogy ez mennyire egészséges testnek, léleknek és szellemnek, azt mindnyájan tudjuk…

Az éttermekben viszont gyakran találkozhatunk a másik véglettel, amikor már akár nagyobb hangsúlyt is kap a tálalás, mint maga az étel. Sőt! Sokszor ételként nem is igazán értelmezhető, amit a tányérunkon találunk.

Ezért is olyan felemelők Tóth Dávid alkotásai. Mert nála az ételek bőségesek, egészségesek és még ínycsiklandóan tálaltak is.

Gyermekkorom óta nem jártam az egri várban. Bulvárosan írhatnám, hogy azóta érkezett egy nagyágyú az étterem vezetésére Tóth Dávid személyében.

Hajmási Péter vendégeiként az 1552 Boutique Hotel megnyitójának napján lehetett először részünk mindabban az élményben, amit Dávid ételkölteményei adnak.

Esti visszatértünkkor óriási dilemma előtt álltam: Vajon ugyanazt kérjem, ami délben elvarázsolt, vagy kóstoljam meg a többi csodát is?

Nem, nem azért merült fel ez a kérdés, mert féltem kísérletezni, és inkább a biztosra utaztam, hanem mert annyira magával ragadó volt az ebéd, hogy újra át akartam élni az élményt.

Végül ugyanannál a levesnél maradtam, de egy újabb második fogással. Desszertnek pedig abból kértem, amiből délben kuncsorogtam egy kóstolót asztaltársaimtól: Dávid semmihez sem hasonlítható túrógombócából.

Nem kellett sokat várni, hogy ismét Egerben találjuk magunkat Csobota-Kis Árpáddal és Vadász Péterrel, Peter’s Textil tulajdonosával.

Dávid még mindig olyan volt számunkra, mint Columbo felesége. Hajmási Péter azonban megmutatta, hogy mitől is olyan kiváló az ő kettősük.

Másnap már végképp nem reménykedtünk a Dáviddal való találkozás lehetőségében, de Péter és Renáta a legkevésbé sem sajnálta ránk az időt, így hazaindulásunk végül az ebédidőre esett.

Gondoltuk megállunk majd valahol egy szendvicsre, de Pétert talán már a gondolattal is megsértettük, így újfent az 1552 Étterem egyik asztalánál találtuk magunkat.

Ismét a már bevált technikához fordultam, egy már ismert íz, és egy újabb került kiválasztásra. Mindennek az az óriási előnye is megvan, hogy a minőség állandóságát is megtapasztalhattam.

Ha egyszer bevált valami, abban nem lehet csalódni másodjára sem az 1552 Étteremben. És az egész olyan, mint az 1552 Boutique Hotel. Minden szobája más és más, és egyszerűen vissza akarsz térni, hogy mindegyiket kipróbálhasd.

Majd kedved támad az egészet előröl kezdeni.

A vendégszeretet és a minőség viszont mindig kiemelkedő.

No, de majdnem elkalandoztam! Ahogy ott ültünk az asztalnál, és ecc, pecc, kimehetsz módszerrel igyekeztünk kiszámolni, hogy mit is válasszunk, egyszer csak megjelent Dávid.

Hát gondolhatod! Tényleg mintha Columbo felesége jelent volna meg évtizedek rejtőzködése után.

Annyira megörültünk, hogy amatőr módon se kamera, se mikrofon, csak tátott száj és kerekre nyílt szem.

Ha az utazásunk céljára gondolunk, hogy keressük az embert az üzlet mögött, akkor bizton állíthatjuk, hogy Dávid személyében is megtaláltuk.

Nem is tudom, hogy mikor dolgozott meg jobban azért, hogy ezt az éttermet vezethesse. A múltban, vagy napjainkban. A leginkább mindkettő.

Úgy látszik, hogy Eger az ilyen dolgos, közösségi alkotó embereknek köszönhetően továbbra is a történelmi pillanatok otthona lehet.

Pillanatoké, melyek talán nem formálják nagyban a nemzetek sorsát, mint 1552-ben, de ha a vendégeik sokaságának ennyi mindent adnak, akkor össznemzetileg is hatással lehetnek.

Mert nagyon jó ezek között az emberek között lenni. Pozitív életszemléletük, rendkívüli tenni akarásuk és munkabírásuk, a folyamatos jobbra való törekvésük példaértékű.

Ha csak pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni tudsz is teremtett értékeik által, már másként térsz vissza a hétköznapjaidba.

És, ha kicsit többet is magaddal viszel mindebből, netán tovább is adod másoknak…