Történetünk

Pár évvel ezelőtt volt egy álmunk a kis családommal. Egy önellátó és önfenntartó mintagazdaságot szerettünk volna létrehozni egy tájvédelmi körzet határában. Azon szerencsések közé tartoztunk, akik akkor meg tudtak szabadulni a devizahitel béklyójától, még ha mindenünk rá is ment…

Az új életet egy faházban kezdtük, melyet egy módosabb család biztosított a számunkra, ideiglenes lakhelyül. Izgalmas esték voltak az erdő tövében, ahol a kis faház vékony falain keresztül olyan volt a vaddisznókonda ropogtatása és csörtetése, mintha közöttük feküdtünk volna.

Sokat tépelődtünk a kivándorlás és a megálmodott biogazdaság között. Nem egyszerű a döntés két gyermekkel, ezért egyszerre vágtam bele mindkettő építésébe.

Egy picuri, öreg hétvégi házat kezdtem felújítani, lakhatóvá tenni, s közben a világban szétszóródott ismerőseinket faggattam éjszakánként, hogy hol lenne élhetőbb az élet a családdal, ha mégis úgy adódik.

A ház ugyan nem lett teljesen befejezve, de lakhatóvá tettem. Ekkorra egyértelművé vált, hogy mégis megpróbáljuk a kivándorlást. A világ tőlünk talán legtávolabbi pontjára esett a választás, mert családbarát, és a természetet még tisztelő ország.

Nekivágtam a 25 órás utazásnak a Föld másik oldalára, s láss csodát! Az fogadott, amit vártam. Minden olyan volt, amilyennek innen gondoltuk a barátaink beszámolói és az olvasmányaink alapján.

Jöhet a család!

Úgy hagytam itt őket, hogy volt pénzük, ott volt Samu, hogy legyen mivel közlekedni – ráadásul értékállósága miatt bármikor könnyen pénzzé tehető – a kisházra pedig még elindulásom előtt kötöttem egy opciós vételi megállapodást, hogy bátran vághassanak neki az útnak, ha eljön az ideje.

Csakhogy az élet közbeszólt.

Döntenem kellett: maradok, és abban a távoli, csodálatos országban építek a gyermekeimnek új jövőt – de akkor éveket hagyok ki a kis életükből -, vagy hazajövök, és a mostra koncentrálok, velük vagyok a bajban. Egyáltalán nem olyan könnyű döntés, mint amilyennek esetleg elsőre hangzik. Nekem mégis egyértelmű volt.

Nem akartam ugyanis Skype apuka lenni. Megéltem milyen apa nélkül felnőni. Még nem voltam négy éves, amikor elhagyott bennünket az apám, és elmúltam negyven, amikor egy hagyatéki tárgyalásra szólító közjegyzői idézésből tudtam csak meg, hogy már nem él. Közte semmi. Nem akartam, hogy a gyermekeimnek is ezt kelljen átélnie, még ha én nem is hagyom el úgy a családot.

Velük akartam lenni, amikor a könnyeikkel küzdenek. Velük, amikor sikereket érnek el a kis életükben. Velük, amikor szerelmesek lesznek. Velük mindenben, amiben szükségük van rám.

Azt mondják, nagy harcos vagyok. Szerintem csak a Jóisten kegyelme, hogy még itt lehetek a gyermekeimnek, és vigyázhatok rájuk.

Újrakezdtem a tanya építését, és országosan is ismertté tettem öreg terepjárónkat Samut, és kajla kutyánkat, Magnust. Jelenleg is fut egy docu-reality sorozat velünk a MySuzuki oldalán.

Idő közben a Jóisten mellém rendelt egy angyalt. Afféle földi angyal ő, aki nyakába vette az itteni lét minden nyűgét és baját (több is kijut neki, mint nekem), de földöntúli képességeinek köszönhetően mindemellett mégis képes azokra a bizonyos emberfeletti csodákra.

Ritkán tudunk találkozni, de ezekben a találkozásokban több az élet, mint közte bármikor. Lassan haladunk, de olyankor angyali szárnyakon. Ím, még egy ok az élni akarásra, a küzdelemre, hogy legyen miértem felkelni minden áldott reggel. Köszönöm!

Szeretnénk, ha minden zöld lenne a Rókatanyán. A Magyar Suzuki Zrt. és az ArtGarden jóvoltából már elültettünk néhány fát, de százával kellene. A kis hobbit jellegű dombházakat is megterveztük és el is kezdtük a kialakítást.

Tagjai vagyunk a Savory Global hálózatnak, mely az elsivatagosodás ellen küzd lábas jószágokkal. Éppen ezért a területet most már szinte teljes egészében juhokkal tartatjuk karban. A házban kizárólag esővizet hasznosítunk, és száradék, illetve hulladék fával fűtünk.

Van egy valamivel több, mint 5 ezer követővel rendelkező Facebook oldalunk, egy több mint 6 ezer követővel rendelkező Instagram oldalunk, Twitter fiókunk és YouTube csatornánk.

Mind Samu, mind Magnus egyre ismertebb a világhálón, és még nagyon sok potenciál van bennük. Zseton, a 45 éves kisbuszunk is mosolyt fakaszt az emberek arcára, ő is szerepel a docu-reality sorozatban.