Kezdőlap Indulj innen
Portrék Értékfeltáró interjúk
Események Beharangozók és beszámolók
Fotónovella Egyperces történetek
Életképek Bulvármentes csemegék
MagazinMi ez és miért csináljuk?

Torz tükörben elenyészik a lelkünk

7 perc

Szerző: Papp Zoltán

2022.10.06.

Szívemnek kedves, lassacskán talán hívhatom barátomnak.

– Mit csinálsz szombaton?
– Ó! rengeteg a teendő, hiszen ott a két gyerek, a tanya, a jószág.
– Értem, de mit csinálsz szombaton?
– Hát, fát kell hasogatnom, össze kell szednem a diót…, ezernyi a dolog.
– És mit csinálsz szombaton?
– Rendben Kurgi, mondd, hogy mit csinálok!

És ez a fajta beszélgetés eddig kétszer zajlott le közöttünk. A másodiknál már arra hivatkozott, hogy
– hiszen az előzőnél is meg tudtad oldani! 🙂

Nos, ezúttal is meg kellett oldanom. Érdekes utazás lett belőle…

Vonattal mentem, mert a nap folyamán át kellett vennem egy lakóautót egy vidéki nagyvárosban, hogy aztán tovább vigyem Terénybe, az Életfa Permakultúra oktatási központjába, ahol épp egy erdőkert műhelymunka zajlott.

Mintha egy örökkévalóság telt volna el az augusztusi permakultúra tábor óta. Hiába tömöm be folyvást a réseket, a mátrixvilág sötét füstje utat tör magának, s fojtogatón szűrődik be megállíthatatlanul.

Pedig én még a szerencsésebbek közé tartozom.

A vonatúton érzem csak meg igazán, hogy a fény…, az a nyári két hét micsoda elementáris erővel bírt.

Mind a három vonatjárat késett. Éppen annyit, hogy irdatlan rohanás legyen a csatlakozások között.

A második járat helyjegyes volt. A fülke teltházasan nézett vissza rám, láthatóan elfoglalták a helyem.

Egy értelmiségi pár hölgy tagja ült a 36-os szám alatt. Finom jelzésemre a mellette ülő fiatalember vágta hozzám felháborodva, hogy övék ugyan a 33-as és a 34-es, de a 33-as foglalt.

A döbbenettől eleinte fel sem fogtam, hogy miről beszél. Lassan értetttem csak meg, s nyomban el is méláztam, hogy vajon nekem mi közöm van ahhoz, hogy az ő helyük foglalt, és miért velem perlekedik, miért így oldja meg a gondját, hogy rám testálja azt?

A következő pillanatban odalép egy anyuka és felállítja az egyik fiát a 33-as ülésről. Eleinte vonakodok leülni. Mikor végül mégis megteszem, azon kapom magam, hogy a körülöttem ülők mindegyike elmerült az okostelefonjába.

Idős, fiatal, gyermek egyaránt…

A legfájóbb élményem az anyuka másik fia közvetlenül mellettem, aki a szemeitől alig tíz centire tartott telefonján pörgeti a TikTok alig egyperces videóit, néha meg-megállva némelyiknél.

Az én agyam szinte fel sem fogja a látottakat, nemhogy még azt el tudjam dönteni, hogy érdekel-e az adott tartalom, vagy sem.

Mindezt majd egy órán keresztül csinálja a fiú. Mielőtt leszállnánk, az anyuka megkérdezi a harmadik fiától, aki a felszállásom óta egy videojátékon játszott, hogy ha megérkeznek Pestre, akkor a McDonald’s-ba menjenek-e, vagy valamelyik pláza éttermébe?

A Keletiben hatalmas a tömeg. Mozdulni is alig lehet. Egyszer csak hatalmasat taszajt valaki rajtam hátulról.

Felismerem a hölgyet, aki a fülkében velem szemben ült. Az út alatt próbáltam ítéletmentesen megfigyelni. Úgy tűnt, nehéz elfogadnia a korát. Modern, stílusos öltözék és kiegészítők, büszke tartás, modoros mozdulatok.

A gurulós bőröndje volt az. Mármint ami olyan nagyot lökött rajtam. Karnyújtásnyira kitolta oldalra, így igyekezvén érvényesülni a sokaságban.

Mindenkit letakarított az útjából. Engem is.

A harmadik vonaton mellém vágódik egy elgyötört ábrázatú férfi a másik sorba. Elnyúlik. Van vagy két méter. Úgy bontja ki a dobozos sört, mintha az élete múlna rajta, majd hatalmas, láthatóan megnyugtató kortyok után, ő is elmerül az okostelefonja világába.

A vidéki nagyváros peronja már csendesebb. Csak a szomszédos parkból hallatszik át egy önkívületben lévő nő ordibálása.

Mintha a démonjaival küzdene. Felé fordul a mellette elhaladóknak, s úgy tűnik, mintha velük perlekedne, de szavai a gonoszokat ostorozzák. Hogy kik azok, pontosan nem lehet tudni.

Telefonon egyeztetek Kurgival. Várnom kell. Azt mondja, addig üljek be valahova.

Csak a városi uszoda épületét találom nyitva. Veszek egy szendvicset és kiülök a teraszára. A nap melegével lassan megjelennek az emberek is az uszoda előtti téren.

Talán valami sportesemény zajlik épp odabent, mert egyenpólók osztják csapatokra a fiatalokat.

Egy idő után arra leszek figyelmes, hogy szinte csak én nem bagózom. Egyvalaki hagyományos cigarettát szív – már amennyire létezik ilyen -, a többiek ebből a szopókás nem tudom miből eregetik a füstöt elégedetten.

Edzők, sportolók, szülők…

Újra tömegsport lett. Mármint a dohányzás.

Mögöttem három fiatal majd egy órán keresztül beszélget. Mindhárman vízilabdázók. Mikor felállok, egy maroknyi csikket látok az asztalukon felhalmozva.

És ezek csupán kiragadott részletek a napból…

A lakóautóval már légüres térben kanyarog velem az út a gyönyörű nógrádi tájon át.

Nem vagyok feldúlt. Pedig bőven lehetne miért. Naphosszat csak várakoztam, a megtapasztalások pedig igencsak lélektiprók voltak.

A nyári táborunk kezdetére gondolok. Nagyon sokan voltunk. Nagyon sokfélék. Ugyanezen torz világ különböző szintjeiről érkeztünk. Az utolsó napon mégis mindnyájan a könnyeikkel küzdve értékeltük a velünk történteket.

Mindnyájan tudtuk: visszatértünk valamihez, ami elemi létünk.

Vajon várnak most rám a csapatból? Kik lesznek ott és mennyien? Vajon mit őriznek a lelkükben a nyarunkból?

Leparkolok.

Úgy fogadnak, mintha tegnap let volna augusztus. Úgy ölelnek, mintha nem is lenne mátrix.

Megérkeztem.

Ismét.

Köszönöm!

Bárcsak velem tarthatott volna a nap többi szereplője is!…

[gs-fb-comments]

További beszámolók

Ember az üzlet mögött

Ember az üzlet mögött

Az Ember az üzlet mögött koncepció 2020. július 24-én született meg, Bánhalmi Norbert profi fotós nagykövettársunk fejében. Istenem! Hogy tiltakoztam a kifejezés ellen, még ha érteni véltem is a mondanivalóját…

bővebben
A menedék

A menedék

A mai világ nem szolgálja a hozzá hasonlók megbecsülését. Valahogy úgy érzem, a Szidónia az utolsó menedék a számára, ahol abban a békebeli környezetben töltheti dolgos életének hátralévő szakaszát, ahová ő tartozik.

bővebben
The Trendmaker

The Trendmaker

Messziről látszik, hogy stílusa van. Láthatóan minden részlet fontos a számára az élet minden fontos területén. Gazdag ízlésvilág, részletgazdagság, alaposság, mindenre kiterjedő figyelem és kreativitás. Ő Semsei Rudolf.

bővebben
Share This
%d bloggers like this: