Talán már több is, mint harminc esztendeje, hogy utoljára Pesterzsébeten jártam. Valószínűleg már akkor sem ismernék rá, ha nem változott volna semmi. A soroksári Duna-ág ezen része viszont mindenképpen az újdonság erejével hat.
Csónakházak mellett haladunk, és azok közül is talán az egyik legszebb udvarára kanyarodunk be Csobota-Kis Árpáddal. Semsei Rudolf is ismeretlen ismerős a számomra, mint Pesterzsébet. Azzal a különbséggel, hogy őt úgy is felismerem, hogy még sohasem láttam.
Messziről látszik ugyanis, hogy stílusa van. Láthatóan minden részlet fontos a számára még a megjelenésében is. Meg sem lepődöm, hogy a VakVarjú étteremben is ugyanígy van. A lábtörlőtől a fali függesztékekig, az alátétek szövegezésétől az étlaptartó formájáig.
Beszélgetni kezdünk. Gyorsan kirajzolódik a számomra, hogy ez az ízlésvilág, ez a részletgazdagság, ez az alaposság, ez a mindenre kiterjedő figyelem és kreativitás Rudolfot tükrözi.
Megérkezik Vadász Péter, a Peter’s Textil tulajdonosa is. A legjobbkor, hiszen épp a családnál tartunk.
Lenyűgözve hallgatom, hogy beszélgetőtársaim milyen tisztelettel és elismeréssel beszélnek feleségeikről, s hogy nélkülük nem jutottak volna el a mai sikereikig.
Gondoltad volna a kedves olvasó, hogy egy étteremnek valódi HR-es munkatársa van?
Valamikor a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején részese lehettem a különféle vállalatirányítási, minőségbiztosítási, képzési és értékelési rendszerek bevezetésének egy multinacionális vállalatnál.
Kezdeti lelkesedésem gyorsan elmúlt, amikor megtapasztaltam, hogy ezeket az amúgy jónak tűnő rendszereket milyen módon használjuk, illetve nem használjuk. Kiábrándultsággal fordultam el a szakmától.
Ennyi év elteltével teljes döbbenettel fogadom, hogy a VakVarjú most vezet be ilyen rendszereket, illetve többet már alkalmaz is. Féltő szándékkal szállok be a beszélgetésbe, hogy megosszam a tapasztalataimat.
Tisztán látszik, hogy a módszerek megalapozottak, cseppet sem évültek el, csak a szándék nem mindegy, hogy miért és hogyan vezetjük be őket, s mennyire visszük őket tudatosan tovább.
Ahogy Rudolfék csinálják, úgy valóban értéket lehet velük teremteni nem csupán a vállalkozás, de minden egyes munkatárs javára is, méghozzá személyre szabottan. Eredetileg is valami ilyesmi lenne a céljuk…
Amikor Árpád a vezetésről kérdezi, Rudolf azt mondja, hogy ő inkább csak a motor ebben a gépezetben. Bennem pedig leginkább egy Forma 1-es csapatvezető képe formálódik, aki folyamatosan kommunikál a pilótákkal és a versenyautó különböző egységeit online felügyelő mérnökökkel, szerelőkkel, de tartja a kapcsolatot a sajtóval is.
A versenyző pillanatnyi pszichés állapotától az utolsó csavarig átlát és menedzsel mindent, és igyekszik mindenből a legjobbat kihozni. Ugyanakkor nagyon szimpatikus és hiteles az az alázat, amellyel Rudolf saját szerepéhez viszonyul.
Nem lenne teljes a kép, ha nem kóstolnánk meg a ház fogásait. S, valóban! A receptek kialakításától a tálalás módján át az ízekig, minden tökéletes harmóniában van az eddig tapasztaltakkal.
Odafigyelést, elhivatottságot és hosszú távú gondolkodást tükröz minden.
Valahogy így kellene működjön egy étterem. Valódi élményt adva nekünk, vendégeknek.
Hamarosan közreadunk a beszélgetés részleteiből is egy darabot.
Addig is kövess bennünket a közösségi média felületeinken, és olvasd el a többi értékadó üzletember történeteit!
Köszönjük a Peter’s Textilnek, az Olympusnak és a Zargesnek, hogy lehetővé teszik számunkra ezt az utazást!
