Itt olvashatsz bővebben a Megbékélés Labirintusról, melyben ez a történet is játszódott >>>>>>
A labirintusokat ősidők óta használják lelki gyógyítás és imádság céljából. A körkörös ösvények arra hivatottak, hogy átalakulást és ébredést idézzenek elő a sétálókban, akik közben meditálnak, imádkoznak vagy elmélkednek. Ez az átalakulás lehet lelki, személyes vagy pszichológiai jellegű.
A Megbékélés Labirintus Clare Wilson terve alapján készült, aki úgy érezte, a terv egyfajta metaforaként érkezett hozzá a saját folyamatos személyes átalakulásához. Olyan utakat keresett, amelyek összhangba hozhatják belső utazását azzal a külső utazással, amely az ő világbeli létezését és dél-afrikai életét jelenti.
Megbékélés Labirintus két bejárata lehetővé teszi, hogy az emberek egyszerre lépjenek be. Egy ponton az út során a két ember keresztezi egymást, és végigjárják a másik útját, lehetőséget adva arra, hogy elgondolkodjanak a másik utazásán. Végül mindketten a középpontba érnek, ahol eldönthetik, hogy együtt lépnek ki egy közös úton, vagy azon az úton, amelyen beléptek.
A szimbolikus és kanyargós ösvények meditációra, a mindennapi élet terheinek elengedésére és megújulásra buzdítanak, elvezetve egy új helyre – a remény, a gyógyulás és az újjászületés helyére.
Az árulás
Sári Benit kérte fel, hogy legyen a segítője a megbékélés labirintusban. Mivel a témája férfiakkal volt kapcsolatos, mintha valami olyasmit mondott volna, hogy szeretné, ha mindezt egy férfi testesítené meg. Beni boldogan vállalta, bár aznap már volt egyszer bántalmazás is egy labirintusjárásban.
Sári a női, Beni a férfi oldalon indultam el. Beni elfogadta, hogy van ilyen. Mármint ilyen oldalakra osztás. Bár inkább azt fogadta el, hogy mindenhogy jó. Részéről bárhogy lehet, s nem kompromisszumból, vagy megalkuvásból, hanem annak biztos tudatában, hogy a labirintus bárhogy működik.
Tényleg úgy kezeli a labirintust, hogy ez a szabadság tere. Ennek persze inkább az az oka, hogy a továbbképzésen megtanult teljesen átlényegülni. Kikapcsol a kognitív része. Csak azt csinálja, ami felülről érkezik. Amit az érzetek és érzések diktálnak abból amit, vagy akit képvisel és megtestesít. Mint a családálltásnál.
A labirintusba lépve Beni úgy érezte, hogy több kapcsolódás, többféle negatív érzelem is egyszerre. Vagy több férfi személyisége. Folyton Sári felé fordult. Lépegetett felé, kinyújtotta a karjait, ölelni, adni szeretett volna, majd visszatáncolt, s egyáltalán nem érezte őszintének magát. Egy ponton nagyon fájni kezdett a gerince. Teljes hosszában. Valami nagy gerinctelenséget képviselhetett…
A térfél további részében sokat vívódott magával. A felső találkozási pont előtt összenéztek Sárival. Egy hirtelen mosoly indult el Beni arcán, mely abban a pillanatban vált fájdalmas, elgyötört, szenvedő arckifejezéssé. Benit elárasztotta a bűntudat.
S, bár átlényegült állapotában nem szokott figyelni arra, hogy tutira találkozzon a másikkal a labirintus azon pontjain, ahol ez lehetséges, ezúttal ott álltak egymással szemben a felső, térfélváltó találkozási ponton. Beni azt érezte, hogy egyre közelebb és közelebb kell araszoljon teljes testével Sárihoz.
Nem férfi-nő gravitáció volt ez, hanem valami nagyon különleges energia. De ugyanúgy ellenállhatatlan. Eggyé akart válni a nővel, de nem mint test, hanem mintha Sári elválaszthatatlan érzelmei lett volna, melyek egyek vele.
És egyre szorosabban álltak egymásban. Összeért a testük, a fejük, az arcuk. Nem volt késztetés ölelésre. Nem volt ebben erotika. Csak, mint amikor egybeolvad, vagy inkább átdiffundál két test, vagy újra egyesül önmagával, vagy nem is tudom. De volt benne mélységes szeretet.
Gyengéden váltak szét, s indultak egymás térfelébe. Beniből Sári lett. Annyi szívfájdalom lett benne, hogy a bal oldala húzni kezdte a föld felé, s sajgott a szíve. Akkora súly terhelte, hogy alig tudott állva maradni. Egy ponton talán le is kellett guggoljon.
Lassan oldódott benne a sok fájdalom, könnyebbült a lelke és lassan fel tudott állni. Leföldelte, elengedte terheit. Nem tudta volna már tovább cipelni őket.
Önkénytelenül emelte mindkét tenyerét a szívéhez. Gyógyítani kezdte azt. Szeretni önmagát. Ekkor egy leheletfinom érintést érzett a gerincétől kissé balra, a szíve magasságában a hátán. Érezte, ahogy a kéz áthatol a testén, s gyengéden megragadja azt. Volt a szíve körül egy ragyogás. A kézből áradó energiamező.
Finoman odanézett a bal válla felett. Látta, hogy Abigél az, aki a kislány Sárit testesítette meg. Ekkor teljes testével szembe fordult Abigéllel, s megfogták egymás kezeit. Mintha egy megbocsátás, egy „minden rendben” született volna ott meg bennük abban a pillanatban. Viszonylag gyorsan oldotta Abigél a kézfogást, s ment tovább a negyedik társukat segíteni. Mint a később közös megosztásnál kiderült, a jelenet tökéletesen illeszkedett az ő feldolgozási folyamatukba is.
Beni a középpont felé már könnyedebbnek érezte mindenét. Sári előtte ért oda. Még tétovázott a teste kicsit, aztán óvatosan belépett. Beni áramlás szerűen lépett be vele, egy energiahullám voltak. Ott már tisztán mélyedtek el egymás szemeiben. Végtelen szeretettel ölelték meg a másikat, és szorosan, lassan, majd egy kis bohóckodással, felszabadultan hagyták el a labirintust.
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
