Kategória: Egyperces novellák

Mérhetetlen

Nem látok a könnyeimtől, ahogy meséli. Érzem, hogy együtt ver a szívem az övével, de mintha az egész mellkasomat kitöltené ez a dobogó valami. Mi az én pokoljárásom az övéhez képest! Hiába hatalmaz fel, nem tudom, hogy méltó módon tudom-e megosztani veletek a történetét…

Egy családállítás margójára

Beni sokáig küzdött, hogy egyben tartsa ezt a csodát, de a nagykönyvben nem ez volt számukra megírva. Régen elengedte már a múltat, most inkább csak arra gondolt, hogy mennyi gyönyörűséget veszítünk el az életünkben mindnyájan az önismeret hiánya miatt.

Az árulás

A középpont felé már könnyedebbnek éreztem mindenem. Sári előttem ért oda. Még tétovázott a teste kicsit, aztán óvatosan belépett. Áramlás szerűen léptem be vele, egy energiahullám voltunk. Ott már tisztán mélyedtünk el egymás szemeiben. Végtelen szeretettel öleltük meg a másikat, és szorosan, lassan, majd egy kis bohóckodással, felszabadultan hagytuk el a labirintust.

Benned a létra

Úgy gubbasztott a teste a templom lépcsőjén, mint egy ottfelejtett kabát, valami ócska utazótáskára dobva. Vállaiba süppedt feje alig volt kivehető. Gondolatai láthatóan máshol jártak. […]

Angyalbőrben

Már nem emlékszik mikor fogta fel ténylegesen, hogy mit is jelent a sorkatonai szolgálat valójában. De személyes szabadságérzetének vészjelzője már akkor megszólalt, amikor kézhez kapta […]

Csengetett a szerelem

Lili azt gondolta, hogy szeretni könnyű. Hogy majd az érzések jönnek, és kopogtatás nélkül nyitnak be az ajtón. Nem irányítjuk, hanem megéljük őket. Mintha passzív elszenvedői lennénk a történteknek. Mint magyas tölgyek lengedező lombkoronája, kiket körbenyaldos a tavaszi szellő.