egy gyászfolyamat a Megbékélés Labirintust járva, a segítő megéléséből
Már ekkor fogyni kezdett a zsebkendő, pedig még csak egy körben ülve beszélgettek a gyász folyamatáról. Tizenegy nő és Beni. S, hol volt még a Megbékélés Labirintus!
Aztán az egyes fázisokat páros performanszok keretében adták elő. Beni számára lenyűgöző volt látni társnői előadásait. Kitűnő megtestesítői voltak saját benső, és az általános emberi érzéseknek. Mondhatnánk, hogy kiváló színészek, de ez több volt annál. Sokkal több…
Beni úgy érezte, hogy egyikük arcát sosem feledi el. Olyan tiszta, olyan megfoghatatlanul átlényegült és gyönyörű volt, mint egy angyal. Talán mert az is…
Benit elárasztotta társnői gyönyörűségének az élménye, ahogy végignézett rajtuk, mikor visszaültek a székeikre. Megtelt a lelke ezeknek a csodálatos nőknek a nagyszerűségével. Nem tudott betelni velük.
Azt viszont tudta, hogy a Megbékélés Labirintusban majd segítőjük szeretne lenni.
Másfél éve még hetekig tartó, szó szerint üvöltő fájdalommal gyászolt ő maga is. Olyan sűrűséggel érkeztek az újabb és újabb katasztrófák (a szó eredeti jelentése: szétválasztva a csillagoktól) az életében, hogy volt min edződnie.
Ám az igazi megváltást mégis a mindenséggel való tiszta kapcsolat megtalálása jelentette Beni számára, s jelenti ma is. Ahogy szokta volt mondani, már elfogadta a piros kapszulát Morpheustól, mint Neo a Mátrixban, így nincs visszaút. Így ma már sokkal gyorsabban tud elengedni és megbékélni. Nem érzéketlenségből, hanem az isteni tudatból. Hálás, hogy elérkezhetett ide.
Éppen ezért, ha lett is volna saját témája, akkor is inkább segítő társa akart volna lenni a többieknek. Hogy adhasson, hogy közvetíthessen, hogy emelhessen. Hogy átáramoltathasson.
Benit végül Klári kért fel, hogy férje elvesztésének gyászában sétáljon vele a Megbékélés Labirintusban.
Szalay Csabának, a program vezetőjének áldása, hogy amikor utadra bocsát a labirintusban, mindig a tökéletes gondolatokat tolmácsolja az égiektől. Beni ezúttal is megborzongott a szavaitól.
A férj útján indult el. Érezte, ahogy elárasztja a fény. Hálát érzett. Klári férjeként hálát a megtapasztalásért, ebben a számára új világban. Eleinte azért, amiben épp most van ebben a másik dimenzióban, aztán pedig azért, amit a Földön élhetett át Klári és a családja mellett.
Elkezdett mindent megköszönni nekik. Majd bocsánatot kérni mindenért. S, közben folyton nyugtatni Klárit, hogy megérti a gyászát, de higgye el, hogy vele minden rendben! Elnézését kérte Klárinak, hogy gyorsabban élt a számára ideálisnál. Hogy előbb jött el…
Bocsánatot kérek mindenért
Minden szóért, minden könnyedért
Én bocsánatot kérek mindenért
Ha bántottalak valaha a szívedért
ByeAlex és a Slepp
Beni néha felpillantott átlényegült állapotából, s látta, hogy Klári csendesen, méltósággal gyászol. Volt, hogy a falhoz dőlve bújt meg a fényárnyékban magányosan. Pedig mindnyájan ezt a hatalmas labirintust járták csoportosan. Sokaság volt körülötte.
Az egyik szembetalálkozásnál egy másik társnőjük, a szintén gyászkörét járó Imola úgy fonódott Beni nyakába, mint szerelméhez rajongó kedvese. Beni érezte, hogy ő most forrás. Kifogyhatatlan a szeretetből.
Hogy Klári férje volt-e abban a pillanatban, vagy valaki Imola gyászából, ezt nem tudta. Csak azt érezte, hogy valaki a másik oldalról, aki mérhetetlen békességet és megnyugvást sugároz, át akarja adni a biztonság érzését. Az igazságot.
Talán, ha egyet fordulhatott Beni, amikor egy másik társnője, Csilla ölelte át vele a mindenséget. Beninek az volt az érzése, hogy Csilla nem is őt öleli, hanem az életet. Kifogyhatatlan volt a könnyekből. Lassan enyhülést nyert sajgó fájdalma, és azt mondta Beninek – Szeretlek.
Beni tudta, hogy ő most Csilla világából valaki. Vagy talán több is mint egy. – Szeretlek – válaszolta Csillának. Mindenki nevében érezte ezt.
Olyan békesség és szeretet volt Beniben és annyi fény!
Felpillantva látta, hogy Klári a felső találkozási ponthoz érkezett. Beni ezekben az átlényegült pillanatokban nem szokott törekedni a mindenáron találkozásokra, de most elhivatottan oda akart érni Klárihoz. Érezte, hogy Klárinak szüksége van rá.
Odasietett. Úgy ölelték, úgy szerették egymást, mint mikor még Klári férjeként ő is a Földön élt. Mélyen megélték a pillanatot. Aztán Beni az öleléséből gyengéden kibontakozva, megfogta Klári kezeit és finoman húzni kezdte a saját térfelébe. A volt férj oldalára.
Meg akarta mutatni Klárinak, hogy milyen csodálatos is az, ahol ő van. Megvárta, hogy Klári megszokja a fényt, majd lassan átment az ő térfelére, otthagyva Klárit, hogy most a nő ösvényét járja.
Befordult abba az árnyékos szegletbe, ahol Klári is megbújt a kavalkádban korábban. Átlényegült Klárivá. Érezte, ahogy a kétségbeesés és a megbékélés hullámversenyt zúgnak a szívében.
Aztán ahogy megfordult látta, ahogy Klári a fényben jár. A délutáni Nap is őt világította meg. Béke öntötte el Beni szívét. Klári a túlvilági, Beni pedig Klári evilági megtapasztalása volt.
Egyszer csak odaléptek egymáshoz, és gyengéden megfogták egymás kezét az ösvényeiket elválasztó szalag fölött. Nem volt találkozási pont. Csináltak magunknak egyet.
Bizonyosságot adtak egymásnak. Hogy minden jó. Hogy minden rendben.
Innentől egy ritmusban haladtak a labirintusban. Beni egyszer még odafordult az árnyas szeglet felé, s mint ahogy a vadak szagolnak a levegőbe, megpróbált beleérezni, hogy ott van-e még az a mérhetetlen fájdalom. De csak megbékélést érzett.
Együtt léptek a labirintus közepébe Klárival. Végtelen szeretetben ölelték meg egymást. Hálával a szívükben. Szorosan összefonódva érkeztek Csaba fogadó terébe. Egy egészen más dimenzióban.
Fejlécfotó: Angi Gyöngyi
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
