Menet közben úgyis változik az utazó. Mert megérti az utat – avagy gondolatok az ökoturizmusról
Vannak filmek, melyekben az igaz értékeket egy magányos farkas képviseli, akit csak idővel értünk és szeretünk meg. De a folyamat éppen arról szól, hogy a tettei révén jutunk közel hozzá. Abba szeretünk bele amit csinál, és azért szeretjük meg őt magát, ahogyan csinálja.
Számunkra egy kicsit ilyen Drexler Szilárd. Nem hajhássza a népszerűséget. Attól népszerű, hogy nyíltan és őszintén beszél mindarról, amiben tiszta szívvel hisz.
Gyermekkora óta nemcsak járja, de mindmáig nem is felejtette el megfigyelni a természetet, rácsodálkozni a szépségeire, mint egy gyermek. Aktívan igyekszik rávilágítani az anomáliákra a ma embere és társadalma, valamint a természet együttélésében.
Talán ezért is tud ilyen kiválóan rendszerben gondolkodni, legyen szó filmkészítésről, városfejlesztésről, vagy épp – és mindezekkel szoros összefüggésben – az ökoturizmusról.
Nagykövet. A természet nagykövete, aki érti az embert, érti annak motivációit, s elfogadja az alap törvényszerűségeket. Nem a vándort akarja megváltoztatni, hanem terelgetni őt az úton. Amiben kell. Menet közben úgyis változik az utazó. Mert megérti az utat.
Schmidt Ferenc életének – ma már bizton mondhatjuk, hogy – legmeghatározóbb élménye egy olyan mentor volt, aki nem a mondvacsinált, nem a pályázati pénzek látványos és hangzatos elköltéséről szóló, hanem a valódi ökoturizmus világába vezette be tanítványát.
„Dr. Gubán Pál nagy utazó volt. Élő, személyes, közvetlen kapcsolata volt a világgal.”
Ferenc vezető turisztikai szakember, aki mindig mindenben azt keresi, hogy hogyan tehetne jót. Úgy él benne az ökoturizmus téma, mint a kitörés előtti vulkán, melynek tüzét mentora gyújtotta meg.
Kapcsolatuk szép lassan barátsággá…, örök barátsággá fejlődött. S, e barát távozása csordítja túl a lávát Ferencben, hogy tovaterjedhessen mestere szemléletmódja. Ferenc képviseli az embert. Az emberi jóságot.
A vándort, aki már érti az utat. Talán ezért is olyan inspiráló őt hallgatni.
Miközben maga is sokat megélt és megtapasztalt, érett férfi, mintha lélekben megmaradt volna annak, aki egykoron felkötötte a megismerési vággyal telt útibatyut, mint a jó deák.
„Itt jegyzzük meg halkan, hogy a szó eredete és mai jelentése gyönyörű egyvelege Ferenc személyiségének, hiszen a szolgáló, a küldönc, a tanult ember és a tanuló a fejlődéstörténeti útja a szónak.”
Ferenc szakmája és személyisége alapján is szolgál. Nagyon sokat megtanult mindabból is, amit nem lehet tanítani, s most van egy küldetése. Van mit mondania a világnak. Mentora igéjét, s ami mindebből benne formálódott értékké az évtizedek során.
„A vándorvágy, a felfedező- és utazóvágy egyidős az emberiséggel.”
De vajon hová veszett belőlünk az igazi felfedező? A megismerés vágya?
Más népek, kultúrák, épített és természeti örökségek megismerésének és megértésének a vágya?
Miért érjük be azzal, hogy egy medence partján töltjük a szabadságunkat, miközben az bárhol is lehetne a világban?
Ha pedig valódi kalandra vállalkozunk, akkor azt miért nem úgy tesszük, hogy a természetre, az élővilágra, más emberekre, a helyi értékekre és a jövő generációira is gondolunk?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel a fejünkben kerestük meg a Ferencet és Szilárdot. A segítségükkel szeretnénk megérteni, hogy mi is az az ökoturizmus.
Fogadjátok szeretettel!
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
