Ljubljana tárt karok helyett szakadó esővel fogadott a négyórás út végén. A látótávolság pedig az előttünk éppen haladó autó hátsó lámpájáig korlátozódott.
De haladjunk sorban, az elejéről!
Hiszen nem véletlenül kerültem éppen a szlovén fővárosba. A történetet mindenképpen a győri Forrás Waldorf iskolával kell kezdenem, hiszen egy iskolai dolgozat kapcsán léptem kapcsolatba a Magyarországi Szlovének Szövetségével. Ők segítettek és adtak könyveket, tanulmányokat. Ezeket forrásként tudtam felhasználni a dolgozathoz, melyet a szlovén nemzetiség magyarországi helyzetéről írtam.
Később, az érettségi után, a Magyarországi Szlovének Szövetségének támogatásával és ajánlásával sikeresen pályáztam egy ösztöndíjra, és így kerültem végül kétszer három hónapra külföldre.
Innen is köszönet nekik!
Október elején volt az a bizonyos nap mikor kiszálltunk Ljubljanában a kocsiból a szakadó esőbe. Valahol az Union sör gyára mellett voltunk, ahol meglepetésünkre miniszterelnökünk fogadott minket széles mosollyal, több ismert politikus társaságában. Igaz nem személyesen, hanem falfestmény formájában egy szimpatikus italozó oldalán. Mi így is megtisztelőnek éreztük a találkozást.
Miután több irodát is végigjártunk ügyet intézve, elindultunk a kollégium felé beiratkozni.
Itt meg kell említeni, hogy a magával ragadó múlt századi szocialista építészet nem csak Magyarországon hódított teret, bizony Szlovéniában is felfedezhetjük nyomait. Kétségkívül van hangulata ezeknek az épületeknek. Azt persze nehéz lenne rájuk fogni, hogy szépek. Az is jó kérdés, a mai modern társasházak vajon szebbek-e, vagy csak kevésbé kopottak?
A kezdeti sokk lassan elmúlt és napról napra jobban megszerettem a helyet. Bár a közös folyosói fürdők zuhanyzóiban lévő, a western filmekből jól ismert, kocsmai lengőajtók látványa egyeseket elriaszthat, fürdőnként azért egy zárt zuhany is jutott.
Beiratkozás után még hazajöttem Győrbe, és felkészültem a költözésre. Kis Suzukimba mindent bepakoltam, amire szükségem lehetett.
Egy széket két darabban: se a koleszos székek, se én nem örültem volna, ha egymás társaságát kellett volna túl sokáig élvezni.
Egy biciklit négy darabban. Jó időben ezzel jártam iskolába, vagy a városban ide-oda.
Fényképezőgépet egy darabban. Ezzel fényképeztem miközben bejártam az országot.
Ruhát, füzetet, laptopot és egyéb apróságokat, hóláncot (november 15 és március 31 között Szlovéniában kötelező tartozék!)
Október 2-án, a beköltözésre a nap is kisütött, minden készen állt a másnapi iskolakezdésre, rajtam kívül.
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
