Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
A régmúlt időkben a világ legjobb telefonos, technikai információs csoportjának geek csapatával raftingolni mentünk. Mire megtudtam, hogy mi is az, addigra már késő volt…
Csupa vagány, belevaló srác, no és persze én. Ágh Csabi azóta is a testtudat egyre magasabb csúcsaira hág, hogy Csáky Laciról ne is beszéljek, aki ráadásul evezővel a kezében született.
Bár már önmagában az is heroikus küzdelem volt, hogy koporsószökevény állapotomban felkutassam magamban a bennem élő Leonidászt, aki önfeláldozásával időt nyer a testem és a lelkem többi részének, azért reménykedtem, hogy talán mégsem lesz olyan véres csata a túra, mint a spártaiak Thermopülai-szorosnál vívott harca volt.
Reménykedtem, hogy Ephialtész sem vezeti pszichém kicsiny hegyi ösvényein a hátam mögé az ellent, hogy megossza amúgy is kisebbségben lévő erőimet.
Pí élete
A túravezetőtől két dolgot jegyeztem meg: az egyik, hogy ne előzzük meg, a másik pedig, hogy ha vízbe pottyanunk, akkor a hátunkra fordulva, felhúzott térdekkel, állunkat a mellkasunkra szorítva kiabáljuk éles hangon, hogy píííí, mert ez rendkívül jól terjed a vízen.
Kedvcsinálónak elmesélt néhány halálesetet is, így kiscsirke pittyegésem igen gyakran élvezhette a jobbra is érdemes társaság.
Szegény Csabi velem volt kénytelen egy hajóban evezni, már persze amikor nem a vízben fuldokoltam éppen. Szerintem a csapat majd minden tagja kimentett legalább egyszer. Nem is csoda, hogy azonnali hatállyal haza akartam jönni.
Úgy ütsz, mint egy…
Ám az esti beszélgetésen Csáky Laci kiváló trénerként megpróbálta elhitetni velem, hogy ő sem kajakkal a fenekén jött a világra, és nem is rendíthetetlen. Kicsit azért utalt arra a szégyenre is, amit a családom és gyakorlatilag az egész vállalat előtt lettem volna kénytelen elszenvedni.
Megpróbálta elmagyarázni, hogy deréktól felfelé a testem külön életet kell éljen, így egyensúlyozva ki a vadvíz őrült dobálását. Ha jól emlékszem, akkor talán a „Baseball bikák” című remekbeszabott darabból idézett, ahol is Ebby csípőmozgása Annie harisnyájának sikamlós érzésétől vált… profivá.
Nos, a tanítás hatott, másnap már csak szándékosan borultunk. A tiltás ellenére rendszeresen megelőztük a túravezetőt, és felesleges energiáinkat szikláról való ugrálással vezettük le Laci kezdeményezésére, Getuppaaaaaaaaaaaaa! kiáltásokkal fűszerezve.
Köszönöm srácok! Jó mestereim voltatok, akkor sikerült legyőzzük a bennem élő perzsákat, és megcselekedjük, amit megkövetelt a haza!
Milyen jól jött volna mindez még számtalanszor az életben!
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
