A hajnali napfény szelíden kihasználta, hogy agya még nem ébredt fel, s így nem tudta elrontani a pillanatot. Melengetőn betakarta a lelkét, hadd nosztalgiázzon még, legalább míg elkészül a kávé.
Ahogy az első kortyok átjárták a testét, a nehézgőzös gondolatok máris fújtattak egyet.
Ekkor, mint ki peronra áll, kilépett a hidegbe. Lelke megkapaszkodott az éltető napsugarakban, s egy darabig még velük emelkedett.
A kávé közben szorgosan fűtötte az elméjét, s lassan szállingózni kezdtek a teendők is, mint dolgukra igyekvő utasok.
Aztán, mint egy éles fütty, valami végleg széttépte a hajnalt, s a reggel határozott erővel veselkedett neki a napnak.
Álmaiból egy szép emlék még hagyta elindulni a szerelvényt, s szabályszegőn csak a végső pillanatban kapaszkodott fel az egyre gyorsuló vonatra.
Kinézett az utolsó kocsi hátsó ajtajának ablakából, s bambán bámulta, ahogy tovatűnik a pályaudvar, és a talpfák egykedvű ritmusba kezdenek.
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
