avagy mélytengeri lélekkel Alaszka felé – első rész
2023. szeptember 10-én Alaszka felé vette útját a Brilliance of the Seas tengerjáró hajó, fedélzetén közel kétezer utassal, akik között ott voltam én is. Máig él bennem a 12 emeletes úszó palota emléke, ahogy hatalmas testével az óceán ölében ringott. Egy hétig volt otthonom a hullámok világa, csak néhol súrolva a szívemhez oly közel álló föld elemet. S mikor az óceán éppen kegyetlenül dübörgött bárkám falain kívül, félelmemben tollat ragadtam és képzeletben együtt énekeltem a szirénekkel. Így születtek az Alaszkalladák, leírva érzéseket matériáról és ideáról, illetve életről és halálról.
Hulló fényű kavicsok közt
Ringat el egy bárka.
Síró szirének tükrébe veszve
Énekel egy bálna.
Csillámló horizontok mögött
Bomló hínár világa,
Foszladozó csigaházakban
Elillanó árnyak.
Habokban rejlő emlékektől
Roskadozó kincsesláda,
Királykékben vonuló,
Csikóhalak csordája.
Altasd el testemet
Vad virágok országa,
Hogy mikor majd felébredek,
Emlékezzek a csodára.
