Lili azt gondolta, hogy szeretni könnyű. Hogy majd az érzések jönnek, és kopogtatás nélkül nyitnak be az ajtón. Nem irányítjuk, hanem megéljük őket. Mintha passzív elszenvedői lennénk a történteknek. Mint magyas tölgyek lengedező lombkoronája, kiket körbenyaldos a tavaszi szellő.
Szerző: Mimola
A meg nem született életek emlékére
Sorok az életről, halálról és az elveszített magzatok maguk mögött hagyott fájdalmáról. Gondolatok az önismeret margójára, az Ödipusz-komplexuson túlmutatva, egy olyan felismerésről, melynek a pszichológia […]
Monokrómia
Puha dombokon illan léptem,temetve magam alatt történelmem.Monokróm lombokon reményempihen az erdők mélyében. Békét ád a fehér világ,mikor árnyak kísérik az éjszakám.Ítéletektől reszkető apró virágszirmai letörnek, […]
Alaszkalladák
avagy mélytengeri lélekkel Alaszka felé – első rész 2023. szeptember 10-én Alaszka felé vette útját a Brilliance of the Seas tengerjáró hajó, fedélzetén közel kétezer […]
La solitude
Hervadó időt hagy léptem,Lyukak a falon és sebek a mélyben.Száraz szavak az avar leplében,Hull a könny, mit a magány tép fel. Beteg világ szunnyad előttem,Betemet […]