Megfosztva mindentől, avagy amikor az élet, valóban elvesz tőled mindent.
Ki tudja mióta ült elmém valamely eldugott szobájának egyik poros polcán a cisztás fibrózis kifejezés. Arról azonban sajnos fogalmam sem volt, hogy pontosan mit is jelent.
Szerintem a Két lépés távolság című film egyik legnagyobb érdeme, hogy méltó módon érzékenyít. Méltó módon az ezen betegségben szenvedőkhöz és szeretteikhez.
Ahogy szerintem keresve sem találnánk érdemesebb ajánlót a filmhez, mint Vízer Balázsé a port.hu oldalán:
A cisztás fibrózist, más néven mucoviscidosist, régen gyerekbetegségnek tartották, abból az egyszerű logikából kiindulva, hogy a betegek nem érték meg a felnőttkort. A veleszületett, elsősorban a légzőszervet érintő, genetikai ártalomra visszavezethető betegség ma is gyógyíthatatlan, de az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a beteg várható élethossza akár 30-40 év is lehet, és ennek része a rendkívül összetett, de ma már Magyarországon is megoldható tüdőátültetés. És álljunk meg egy pillanatra elgondolkodni azon, milyen az, ha valakinek – jó esetben – 30-40 év a várható élettartalma! Ezt segít megérteni a Két lépés távolság, ami valójában két méter távolságot jelent.
A sors végtelenül keserű iróniája ugyanis, hogy a cisztás fibrózisban szenvedő beteg legfőbb ellensége a másik cisztás fibrózisban szenvedő beteg, és nem a várólisták miatt – egymást fertőzhetik ugyanis felül, és annak halálos lehet a végkimenetele. És ez azért annyira kegyetlen, mert a hosszú gyógykezelésben részesülő, ugyanazt a kálváriát megjáró betegek leginkább egymásban találhatnak társat – és majdnem mindegy, hogy barátságról vagy szerelemről beszélünk. És ezt meséli el, ezt járja körül Justin Baldoni filmje.
Ha pedig szeretnél bepillantani a kulisszák mögé is, akkor a FilmDROID rendkívül alapos írását ajánlom szíves figyelmedbe.
És mielőtt folytatnám, engedtessék meg egy idézet a filmből:
Van egy elmélet, ami tetszett. Úgy érthetjük meg a halált, ha összevetjük a születéssel. Szóval.., amíg az anyaméhben vagyunk, az a létezésünk határa. És nem sejtjük, hogy a következő életünk csak néhány centire van. Szóval…, talán ez igaz a halálra is. Talán a halál csak az új életünk, tőlünk pár centire.
S, hogy a Két lépés távolság tényleg mennyire komolyan érzékenyíthet, arra talán jó példa, hogy a magam részéről kutatni kezdtem a témában.
És igy találtam rá a 65 rózsa történetére, és a cisztás fibrózis gyógyításáért folytatott küzdelem egyik éllovasára, Mary Weiss-re is.
Közhelyes, de az ilyen történetek a segítségünkre lehetnek, amikor mélyen vagyunk. Akár a forgatókönyvírók, akár az élet írta őket…
Csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem, hisz szabad vagy! Az élet örök, a lélek végtelen.
Punnany Massif
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
