…avagy gyermekkoromban kezdődött, remélem, már vége!
Az elpazarolt utazások egy sorozat, mely azt mutatja be, hogy milyenek a meg nem élt utazások.
Sokan ébredünk rá a B oldalon játszva, hogy akár az egész addigi életünk is ilyen…
Én is így voltam vele.
Viszonylag sokat utazhattam eddigi életemben, amiért rendkívül hálás is vagyok. Ugyanakkor ezek az utazások mindig inkább csak megtörténtek velem. Soha nem voltak tudatosak. Hívtak – mentem. Vagy vittek. Alapvetően ez maradt meg élménynek is.
Ahogy
az egész eddigi életemet is a velem született múlt határozta meg, melyet önmagam holtterében életem.
Nem volt belső motivációm sem a világ, sem önmagam utazás általi felfedezésére, megismerésére. Nem menekültem önmagam, vagy a problémáim elől sem az utazás által. Tudattalan sodródás volt az összes.
Eleinte az Isteni Pokoljárásom is…
Tudom, hogy
az önismerethez, a személyes fejlődéshez akár el sem kell hagyjuk az otthonunkat. És persze az egész világot bejárva sem biztos, hogy megtaláljuk önmagunkat.
Nos, én eddig ücsörögtem bármennyit otthon, és a világban is hiába kujtorogtam eleddig. Ám az Isteni Pokoljárás végül egy nagyon mély önismereti felfedezés lett. Életem leghosszabb utazása.
Nem kilométerben mérve…
Fizikailag többször voltam már sokkal messzebb. De ilyen közel még sohasem voltam saját magamhoz.
Messzire vitt és egyben az eddigi legközelebb a valódi önmagamhoz.
És most, hogy már sokkal többet értek önmagamból, jöhetnek a valódi utazások!
Kedvet kaptam hozzá! Főleg ilyen szerkesztőtársak között!
Hamarosan jövök az első résszel. Tartsatok velem!
Ha tetszett a bejegyzés, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre
és még egy ajándékkal is kedveskedünk neked!
