Kitagadva

Egyperces történetek

Egy romkocsma félhomályában kezdődött minden. Pozsa Ági írónő egy-egy fényképet mutatott nekünk, s mi fejest ugrottunk a gondolataink és a papírlapok rengetegébe, hogy aztán apró kis csodákat alkothassunk a fantáziánk segítségével. Nem volt stopper, nem volt nyomás, csak valami furcsa érzés mely felkapott, mint Dorothyt a forgószél, hogy aztán a képzeletünk különös világába repítsen néhány percre. Így született ez a kis történet is…

Papp Zoltán

Susan egész testében megrázkódott. Először mélybíbor, majd padlizsánlila hullámok törtek az arcára, később határozottan belekékült.

Vadul kikapta a lány fotóját a fiú kezéből, s kényes rendszeretettel igazította a helyére. Úgy tűnt, egyetlen milliméter eltérésnél már kibillen a világ a helyéből.

Belepillantott a tükörbe, s pánikszerűen igazgatni kezdte a ruháját, mintha dulakodtak volna. Majd mindkét kezével a pipereasztalra támaszkodott, s kissé megrogyva halkan megszólalt:

– Ő a lányom. Már nem él.

Jákob elszégyellte magát, s lehajtott fejjel elindult a kijárat felé. Elhaladt az aranyveretes tükör előtt, még egy utolsó félszeg pillantást emelt a nőre, de nem fejezte be a mozdulatot.

Halkan lépdelt a márványpadlón. Végtelennek tűnt az út az ajtóig, ahogy a pepita járólapok lomhán váltogatták egymást. Egy szót sem szóltak többé. Susan nem is hallotta, ahogy Jákob elhagyta a lakást.

Az üresen tátongó lépcsőházban szinte nem is lépett, inkább csak leesett minden egyes lépcsőfokon, miközben kezével a korlát ívét kísérte öntudatlanul.

A hatalmas, fényes feketére mázolt bejárati ajtó tekintélyes tömege ellenére néma csendben fordult, ahogy kilépett rajta.

A macskaköves utca fénylett az esőben. Az ódon stílusú, kovácsoltvas lámpák tompa fényében egyszer csak megpillantott egy női cipőt. Tekintetével lassan követni kezdte.

A nő másik lába a falnak támaszkodott. Feslett harisnyájának felfutó szeme zsebkendőnyi szoknyája alatt tűnt el. Csíkos pólója karcsú derekára simult, a hideg ellenére nem cipzárazta össze a bőrdzsekijét.

Egyik kezében egy fekete ernyőt tartott, s mélyet szippantott felizzó cigarettájába. Vastagra rúzsozott ajkaival csábosan érintette a kötőtű vékonyságú kis szárat. Jákob zavarba jött a tekintetétől.


És íme Bánhalmi Norbert alkotása, amely az egyperces novellát ihlette (A képre kattintva megtekinthető az eredeti kép a művész weboldalán.):

Fotó: Bánhalmi Norbert profi fotós A fénykép Olympus E-PL7 kamerával és M.Zuiko 12-40 PRO objektívvel készült.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .